Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A m. kir. pénzügyminiszter 1937. évi 32.000 számu körrendelete a jövedelem- és vagyonadó 1937. évi kivetése tárgyában

Jövedelem- és vagyonadó kivetési rendelet 61 nek együttes összegéből, — mint tehertételt — le kell vonni abban az esetben, ha az adózó valamennyi jövedelemforrásból származó jövedelmére nézve számszerű bevallást adott. (4) A hivatkozott H. Ö. 43. §-ának (4) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében az adókivető hatóság köteles minden olyan esetben, amikor valamely elemi kár folytán a 100 holdat meg nem haladó földbirtok adója egészben vagy részben leirafolt, új kivetés mellőzésével a leirt földadó arányában a jövedelemadó alapját a hivatkozott H. Ö. 52. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött utasitás (2) bekezdésében szabályozott módon hivatalból kiigazitani. Ez a rendelkezés azonban csak azokban az esetekben biztositja a jövedelemnek helyes megállapítását, ha az adózó olyan elemi kárt szenvedett, amely földadó leirására ad jogot. (5) A mező- és erdőgazdaság jövedelmének a megállapítása során a termények értékét pénzre átszámítva kell az egyéb készpénzbevételhez számítani, amely átszámítás során az adózó által felhasznált terményeket a felhasználás idejében megvolt helyi értékben, az eladás folytán értékesített terményeket az ezekért tényleg kapott pénzértékben és a nem értékesített terményeket az adóévet megelőző év végén volt helyi forgalmi értékükbén (piaci ár) kell számításba venni. (6) Minden olyan esetben, amikor az adózó az előző bekezdésben emiitelt értékeket hiteltérdemlően nem igazolja és a kivető hatóságoknak a helyi forgalmi érték megállapítására más adat rendelkezésre nem állana, a termények értékél a mellékelt táblázatban feltüntetett értékek alapulvételével, az értékesítéssel kapcsolatos tényleges költségek (fuvardíjak, közvetítői jutalékok) levonásával kell megállapítani. 2. §. A bérbeadóit mező- és erdőgazdaság jövedelmének megállapítása. (1) A bérbeadó részére terményekben kikötött haszonbér 1936. évben volt értékének a számításánál métermázsánként a buza ériékét 17 pengővel, a rozs értékét 14 pengővel, a sörárpa értékét 18 pengővel, a takarmányárpa értékét 14 pengővel, a tengeri értékét 12 pengővel, a zab értékél 16 pengővel, a köíes értékét 18 pengővel kell felvenni és pedig az értékesítéssel kapcsolatos tényleges költségek, (fuvardijak, közvetítői jutalékok) levonásával. Az itl