Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az 1936 év jelentősebb forgalmiadó rendeletei

24 Joggyakorlat 12. A jövedelemadó kivetésénél, a házadó alá eső épületekből eredő adóköteles jövedelem kiszámításánál és megállapításánál, ka az adózó tényleges költségeit, illetve azt, hogy ezek az adóhatóságok megállapí­tását meghaladják, nem is bizonyítja, a kivetés tárgyában évenként-' kibocsátott miniszteri körrendeletek alapján történő százalékszerü becslés­nél a levonáis alapjául a teljes nyers házbérjövedelmet és nem ennek a behajthatatlanság és laküresedés miatt tényleg be nem folyt bérekkel csökkentett összegét kell venni. (281. sz. jogegységi megállapodás.) 13. A 179. számú jogegységi megállapodás kimondotta azt az elvet, hogy a szöllőbirtokos saját termésű borának korlátolt kiméréséből szár­mazó jövedelme általános kereseti adó alá csak akkor tartozik, ha a bor eladása oly módon történik, hogy annál az üzletszerűség fennforog. A bíróság az üzletszerűség ismérveit pedig ezúttal a következőkben álla­pítja meg. Az üzletszerűség fennforog, ha a szöllőtermelő saját termésű borának árusítása céljából: a) bárhol — akár saját házában, akár bérelt lakásán, nyilt üzlethelyiséget tart, vagy ha b) külön kimérő üzleti alkal­mazottja van. Ezzel szemben az »üzletszerüség« esete nem forog fenn akkor, ha: a szöllőbirtokos termelői kimérését vagy a saját pincéjében, vagy a saját lakásán folytatja, — feltéve, hogy e célra sem nyilt üzlet­ihelyisége!, sem pedig külön üzleti alkalmazottat mint kimérőt nem tart. Tehát az árusítást csak vagy ő maga személyesen, vagy családtagja, vagy állandó gazdasági (szöllészeti vagy pincészeti) alkalmazottja, vagyí végül háztartási alkalmazottja végezheti. Ily esetekben az üzletszerűség fennforgására még abból sem lehet következtetni, ha a szöllőbirtokos az épület külsején, amelyben az árusítás történik, cégért vagy más meg­jelölést alkalmaz. (282. sz. jogegységi megállapodás.) Általános kereseti adó. K. H.ö. 13. §. (1) bek. 2. és 3. p. 14. A téglagyártáshoz szükséges anyagot szolgáltató ingatlan állagá­nak elhasználása fejében az adóköteles tiszta jövedelemből adómentes leírásnak van helye. INDOKOK: Panaszos azt sérelmezi, hogy az adófelszólamlási bizottság a tégla­gyártáshoz szükséges anyagot szolgáltató ingatlan 10o/0-ának megfelelő 2000 P leírását levonta az adóalapból, annak ellenére, hogy a telek­ingatlan a K. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdés 2. pontjában felsorolt íeltári tárgyak közé nem sorozható. Adózó vádiratában rámutat arra, hogy a terület az agyag kibányászása folytán teljesen értéktelenné válik, mert meglelik talajvízzel és használhatatlan. Az agyagot szolgáltató in­gatlan azonos elbírálás alá esik az anyaggal, amely elhasználás folytán adómentesen leírható. Panaszos előterjesztésében felhívja a bíróság figyel­mét a 11.980/1929. P. számú ítéletre, amelyben kimondta, hogy a tégla­gyárhoz tartozó agyagbánya . teljes felhasználása esetére adómentesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom