Az adó, 1937 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Benedek Sándor és az 1909 évi nagy adóreform

102 Dr. Nagy: Benedek Sándor ciális gondolatnak.« Benedeknek ezt a kifogását a törvényhozás honorálta is, amennyiben a törvény 25. §-a a 8000 koronát meg nem haladó jövedelmű adózóknál megengedi, hogy az adótételek, ha az adózó 2—3 családtag eltartásáról tartozik gondoskodni, egy fokozattal, 4 vagy ennél több ily családtag esetében két fokozattal mérsékellessenek. A legnagyobb fontosságú s egyszersmind sikerű működést Benedek az adóreform bírálatában a nyilvános, számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója körül fejtette ki. Erre vonatkozó nézeteit nem a Magyar Közigazgatás hasábjain, hanem önálló »A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok az adóreformban« című munkájában fejtette ki. Arra célozva, hogy a javaslat azokat a pénzintézeteket, amelyek 8«/o-ot meghaladó kamatot szednek. 10 helyett 25o/o-os adóval akarja terhelni, rámutat ebben a tanulmányában arra, hogy az állam, midőn a kamat' jövedelméből az adókulcs felcsigázása útján részt kövelel, tulajdonképen osztozkodó fél és nem etikai alan3T. Felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy az osztrák vállalatok! jövedelemadót fizetni nem kötelesek: s így a több adóteher a mi közgazdasági viszonylatainkban a magyar vállalatok versenyképességét veszélyezteti. Tudnunk kell ugyanis, hogy a jövedelemadóról szólott javaslat, majd törvény a jövedelemadókötelezettségbe a kereskedelmi társaságokat is bevonta. Hangoztatja Benedek, hogy ebben a művében a közigazgatási bíróságnál szerzett tapasztalatai értékesítésére törekedett, az adójavaslatnak a pénzügyi bizottság által történt letárgyalása után pedig ugyancsak a Magyar Közigazgatás hasábjain megelégedéssel állapítja meg, hogy a pénzügyminiszter, aki a közigazgatási bíróságnak 10 éven át illusztris elnöke volt, felfogta ezeknek a tapasztalatoknak nagy jogi értékét s a művében javasolt módosítások jóformán mind bekerültek a törvénybe. Amikor ilyenmódon meghajtja Benedek elismerésének zászlaját a pénzügyminiszter előtt, kevésbé dicsérő szavakat hangoztat a pénzügyi bizottság működése felé, a következőket írva: »a pénzügyi bizottság sommás úton végzett s aránylag igen rövid idő alatt. Elfogadta a pénzügyi kormányzat módosított adó javaslatait anélkül, hogy tárgyalásairól érdemes volna feljegyezni egyes mozzanatokat. Ez a minden kiemelkedő pontot nélkülöző tárgyalás politikai életünkben kortörténeti adat s egyszersmind bizonyítéka annak, hogy a parlament színvonala nincs