Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje
Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeje 13 delinek, a kölcsönkötvények, záloglevelek, részvények és pénzintézeti kamatok részleges adómentessége. Az adókezelés egyszerűsítésének gondolata vezette a törvényhozót abban az elhatározásában, hogy megszüntette a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója után eddig fizetett állami és helyhatósági adókat és pótadókat, viszont azonban a pótlékok megszűnése következtében elmaradt állami bevételek ellensúlyozására az adó kulcsát a ma is érvényben lévő 16—300/0-os nivóra emelte fel és a hadinyereségadó helyett behozta a szerkezetileg egyszerűbb nyereségtöbblet-adót. Az adókulcsok tekintetében teljesen új rendelkezés volt a minimális társulati adónak a biztosítási vállalatokra és az alkalmi egyesülésekre vonatkozó bevezetése. Első izben szabályoztatott a társulati adó keretében a tantiém jövedelmek megadóztatása, a jelenleg is érvényben lévő 16—250.0-os adókulcsok mellett. Az ismertetett súlyos rendelkezésekkel szemben azonban a törvény biztosítékot j.s nyújtott arra, hogy mindaz, ami a koronaromlás és az infláció okozta milliós és milliárdos számok visiójában csak látszólagos nyereség, az adó alól mentesüljön. Ez a követelmény jutott kifejezésre a törvénynek abban a rendelkezésében, hogy az anyagok, áruk, értékek és értékpapírok értékelésénél az előző évi készletnek megfelelő mennyiségek ugyanúgy voltak felvehetők, mint az előző évben, a többlet pedig beszerzési vagy előállítási áron vagy az éwégi forgalmi értéken, sőt az áruknál és anyagoknál még az évvégi forgalmi érték 8ono-ában is értékelhető volt. Ez a szabályozás abból a helyes elgondolásból indult ki, hogy változatlan készletek, illetve mennyiségek mellett nincs nyereség, mert az értékelés következtében csupán könyvszerint jelentkező és még nem realizált nyereségek nem egyebek látszólagos nyereségnél. Ugyanennek a célnak elérése érdekében a törvény az adómentes tartalékok körének bővítésével, különösen pedig az infláció súlyos évei alatt könyvszerinti értékükben semmivé vált berendezési tárgyak és felszerelések felújítására külön tartalékalap beállítását is lehetővé tette. A korona feltóztathatatlan tragédiája azonban su 1922. évi adótörvények rendelkezéseit úgyszólván teljesen hatástalanná tette. Az 1923. évre papirkoronában kivetett közszolgáltatások mellett az államháztartás megbomlott egyensúlyát nem lehetett helyreállítani. Az új adótörvények legjobb rendelkezései sem érvényesülhettek akkor, amidőn a papirkoronában kimunkált adóalapok és az azok alapján kivetett adóösszegek a befizetés idejére semmivé váltak. Szükségképen be kellett tehát következni annak, hogy a közszolgáltatások kivetése szilárd alapra fektettessék. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924: IV..
