Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje

10 Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeje Az adóalap kimunkálásának, illetőleg az adóköteles üzleteredmény képzésének módját a törvény nagy vonásokban az 1875: XXIV. t.-c-ben foglaltakkal azonos alapelvek szerint szabályozta, azonban a felsorolás — az időközben kifejlődött gyakorlatnak megfelelően — most már határozottabb és részletesebb, a hozzáadások és levonások szempontjából pedig kiinduló pontként a mérlegszerű nyereséget jelöli meg. A nyereségből le nem vonható tételek között — a mai szempontból — kétségtelenül legérdekesebb a megelőző évekről áthozott veszteség levonásának tilalma, a törvény szerint ugyanis minden év eredménye önmagában külön-külön szolgáltatja az adóalapot. A legteljesebb mértékben biztosította a törvény a kétszeres adóztatás elkerülését, amelynek elérése érdekében azok a jövedelmek, amelyeknek tárgyai más adónemek alá is tartoztak, az adóköteles nyereség kimunkálásánál figyelmen kívül hagyandók voltak. Ezzel szemben azonban a más adónem alá tartozó jövedelmek megszerzése érdekében felmerült kiadásokat a mérlegszerű nyereséghez hozzá kellett számítani. Ez a rendelkezés annál is inkább indokolt volt, mert a jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint a részvénytársaságok, szövetkezetek, biztosítási vállalatok és bányavállalatok összes jövedelmeik után jövedelemadót is tartoztak fizetni. Az 1909: VIII. t.-c., amelynek 1910. évi január i-ével kezdődő hatállyal kellett volna életbelépnie, eredeti formájában sohasem lépett életbe úgy, hogy az i9i2:LIII. t.-c.-el időközben módosított törvény életbeléptetését — lényeges módosításokkal — a háborús évekkel bekövetkezett rendkívüli események kényszerítették ki. Az 1909. évi adótörvényeket módosító és kiegészítő előbb említett törvénynek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját érintő rendelkezése az adóalanyok körét bővítette, amennyiben a közúti és helyiérdekű vasutakat, a takarékpénztárakat, illetőleg az alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított pénzintézeteket —• ideértve a törvényhatósági és községi pénzintézeteket is — ez alá az adó alá sorozta. Az 1909: VIII. t.-c. életbeléptetésére vonatkozó és az 1917. évi január i-ével életbeléptetett 1916: XXXIV. t.-c. az alaptörvény rendelkezéseit lényegesen sú yosbította. Ez a súlyosbítás főként a kétszeres adóztatás elkerülésére vonatkozó rendelkezések körének megszűkítésére vonatkozott, amennyiben a törvény a földbirtokból eredő jövedelmet csak a kataszteri tiszta jövedelem erejéig, a házbirtokból származó jövedelmet pedig a bérjövedelem erejéig engedte levonni. A levonást az értékpapírok jövedelménél oly mértékre korlátozta, amily mértékben a betétállomány 20no-át meghaladta, a leányvállalatok osztalékainak levonását pedig csak abban az esetben