Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A társulati adó hatvan esztendeje

8 Dr. Keresztessy E.: A társulati adó hatvan esztendeié után a jövedelemadóra vonatkozólag életbeléptetett 1868: XXVI. t.-c. 2. §-a a nyereségekre alakult részvénytársaságokra nézve az abszolút korszak jogállapotát tartotta fenn és; csupán két irányban változtatott a császári nyilt paranccsal életbeléptetett adóztatási rendszeren. Az egyik módosítás az alapadót terhelő különféle pótlékoknak az alapadóval való egyesítése volt, amelynek eredményeként az adókulcs 50/0-ról 10 %-ra emelkedett, a második lényeges változtatás az önadóztatás elvének megvalósításában állott, amennyiben az adóztatás joga a pénzügyi hatóságok helyett az adózó polgárok köréből alakított adókivető és adófelszólamlási bizottságokra ruháztatott. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok önálló adóztatását elsőízben a »nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójárók szóló 1875: XXIV. t.-c. valósította meg. A törvényben foglaltak szerint az ország területén belvagy külföldiek által ipari, kereskedelmi, pénzforgalmi, szállítási és bárminemű más haszonhajtó célból nyereményre alakult vagy üzletben tartott s nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek: üzleti jövedelmeik után a törvénnyel életbeléptetett adó alá tartoztak. Az adó alól csak az államvasutak és az[ erre vonatkozó külön törvények alapján mentességben részesült vállalatok voltak kivéve. Az adóköteles jövedelem az adóévet megelőző három évi üzleteredmény átlaga alapján állapíttatott meg. A nyersjövedelemből levonható igazgatási és üzleti költségeket a törvény tételenként felsorolta ugyan, de az erre vonatkozó meghatározások csak nagy általánosságban mozogtak. A törvény legjellegzetesebb sajátságai: a mérleg szentsége, amely lényegében azt jelentette, hogy a fizetendő adó összege teljesen az adózó vállalat elhatározására volt bízva, továbbá a kettős megadóztatás kizárása, amelynek biztosítása érdekében a föld-, ház- vagy bányaadóval megrótt ingatlanvagyonból vagy tőkekamat-adóval megrótt jövedelmek a nyersjövedelemből levonandók voltak. A törvény továbbra is fenntartotta az adókivetési eljárásban az adókivető bizottság illetékességét, jóllehet a mérleg eredményéhez igazodó adóztatásnál a helyi viszonyokat ismerő bizottsági tagok közreműködésének nem volt semmi komoly jelentősége. Ez az állapot nem is változott 1917-ig, jóllehet az i883:XLIV. t.-c. a volt jövedelemadóból kialakult ipari és kereskedelmi foglalkozásokra, az állandó illetményekre és a tókekamat- és járadékjövedelmekre kivetendő adókra nézve megszüntetne az adókivető bizottság illetékességét anélkül azonban, hogy ezt a rendelkezést a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra is kiterjesztette volna. Az adó kulcsát a törvény egységesen 100/0-ban szabta meg.