Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - Végrehajtás közadók módjára magánjogi követelések behajtására

[)r_Habermann: Végrehajtás közadók módjára 137 Számtalanszor megtörténik, hogy a végrehajtást szenvedett csak oly kis összegű törlesztést1 tud árverés előtt teljesíteni, hogy ebből a végrehajtó kitűzési díja nem nyerhet fedezetet^ mmekfolytán az árverés csak úgy halasztható el, ha a végre­hajtó hozzájárul ahhoz, hogy a kitűzés díját a végrehajátást szenvedett fogja majd kifizetni és azt a végrehajtatón nem követelheti. Vagy itt van például az egyszerűsítési törvény fuvardíj rendelkezése, mely szerint 15 napon belül foganato­sított végrehajtás esetén nem terhelheti 3 pengőnél nagyobb fuvardíj a végrehajtást szenvedettet. Ez az intékedés ' sem egyéb, mint a végrehajtást szenvedettnek juttatott engedmény, azzal a különbséggel, hogy ezt a törvény adja meg.4;! De vájjon, ha ezt a végrehajtást a birósági végrehajtó 15 napon túli időben foganatosítva szintén csak a kisebb összeget számítja fel, jutna-e eszébe bárkinek is ezen elengedésben oly fe­gyelmi' vétséget látni, amelynek alapján eljárásnak lenne helye. Hányszor történik meg az is, hogy a birósági végre­hajtó felmerült díját a végrehajtást szenvedett szegénysége folytán egyszerűen elengedi. v Törvényi akadálya tehát nincs annak, hogy a huszonöt pengőn aluli eljárási értékkel rendelkező ügyekben a birósági végrehajtó a díjtáblázatban feltüntetett díjösszegeknek 'alatta maradó díjat számítson fel, már csak azért sem, mert hiszen e díj összege a végrehajtást szenvedettet úgysem terheli, a végrehajtó pedig jogosult követelését közadók módjára be­hajtani költségmentesen. Ha tehát saját érdekében fordul a birósági végrehajtóhoz, úgy csakis az ő érdekét fogja szol­gálni a végrehajtó nagylelkűsége, díjainak elengedése, illetve mérséklése. Hiszen végeredményben ma is az a gyakorlat, hogy a birósági végrehajtó indokolt esetben elengedi tör­vényszerű díjainak egy részét kisebb szubstrátumú ügyekben az ügy érdekében és a felszámítás pontossága kedvéért teljes felszámítást ad, az egész törvényszerű eljárási díjösszeget könyveli el és erről ad nyugtát, még adóját is az egész öszi­szeg után fizeti, holott a kimutatott összeget sohasem kapta meg. Semmi értelme sincs tehát annak, hogy a végrehajtóknak a mai nehéz időkben önként felajánlott ezen előzékenységét még nehézményezzük és eljárás alapjául állítsuk oda akkor, annkor e magatartásuk végeredményben az állami aparátus igénybevételének csökkenését idézi elő. Mert hiszen minden végrehajtási ügy, amelyet a községi elöljáróságok helyett a birósági végrehajtó foganatosít, könnyít a községi végrehaj­tók munkaterhén. *S V. ö. 6300/1932. M. E. sz. r. 25. §-ával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom