Az adó, 1936 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - Végrehajtás közadók módjára magánjogi követelések behajtására

Dr. Habermann: Végrehajtás közadók módjára 133 nyitandó jogorvoslat irásbafoglalása, illetékezése, stb. sokkal több fáradtságot és kiadást jelent ha csak a portóköltséget vesszük is figyelembe, sem hogy ez ellen védekezni érdemes lenne. Azzal pedig már eleve minden hitelező tisztában van, hogy a közigazgatási hatóságoknak átadott darabok végrehajtása, illetve a követelések beszedése beláthatatlan időt vesz igénybe.29 Bíróságaink nem egyszer megkísérelték, hogy ezen az áldatlan állapoton segítsenek. Oly esetben ugyanis, amikor a hitelező már a végrehajtási kérvényben kérte a végrehajtási példányoknak foganatosítás végett a községi elöljárósághoz leendő áttételét, egyes járásbíróságok oly tartalmú végzést hoztak, mely szerint felhívták a községet, hogy eljárásáról záros határidőn belül tegyen jelentést. Ez a felhívás kétféle eredménnyel járt és pedig vagy azzal, hogy a záros határidőn belül nemleges zálogolási jegyzőkönyv érkezett a bírósághoz vagy pedig azzal, hogy a felhívást figyelembe sem vették és hosszú idő multán az eljárás eredményéről nem is a bíróságot, hanem a hitelezőt értesítette a község. A most ismertetett ellentétek a végrehajtási törvény és a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás között eléggé mutatják azt. hogy ezen hivatalos összeállítás intézkedései mai állapotukban nem alkalmasak arra, hogy magánjogi követelések behajtására változtatás nélkül alkalmazhatók legyenek. Emellett azonban más hiba is van. A végrehajtóhiány folytán állandó késedelem, a követelések behajthatatlansága, az adóbehajtások elsődlegessége mellett legveszedelmesebb általánossá váló jelenség az, hogy rosszhiszemű adósok ezt az eljárást használják fel a hitelezők kijátszására. Már nem egy esetben történt meg az, hogy kisebb magánjogi követelés erejéig vezetett zálogolás után az adós magát közigazgatási úton foganatosított árverés útján szabadította meg a hitelezőnek követelései elől olymódon, hogy ingóságait ezen árverésen, amelyről rendszerint senki sem szerez tudomást jó ismerősével megvetette és ezzel további foglalás alól elvonta. Bírósági árverésen ez ellen lehet védekezni, mert ezen árverésekről legalább is az ügyvédek tudomást szereznek, de a községi elöljáróság^ által megtartandó árverések senkinek sem jutnak tudomására. így fest tehát a közigazgatási úton foganatosított végrehajtás és árverés. Ezek a nehézségek arra a meggondolásra késztették egyrészt az ügyvédi, másrészt a "bírósági végrehajtói 29 Y. ö. szerző már ismertetett cikkével és F. P. »Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések« cimü a Polgári Jog IX. évf. 8. számának 432. lapján megjelent cikke tartalmával.