Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 7. szám - Az adófelszólamlási bizottságok munkássága

182 Dr. Nerád: Az adófelszólamlási bizottságok munkássága r Az adófelszólamlási bizottságok munkássága Irta: dr. Nerád Béla pénzügyminiszteri titkár, tanácsjegyző. Az általános kereseti adó, valamint a jövedelem- es vagyonadó jogossága és mérve, továbbá a vonatkozó adóbevallások be nem adása, illetőleg elkésett beadása miatt kiszabott bírságok ellen beadott felebbezések elbírálására hivatott adófelszólamlási bizottságok szervezetével és ügyrendjével, amiknek törvényes szabályozását a K. K. H. Ö. 106—108. §-ai és a most emiitett H. ö. végrehajtási utasításához kapcsolt VII. számú függelék tartalmazzák, csak néhány vonatkozásban kivánunk foglalkozni; a bizottságok munkásságáról emlékezünk meg főképen, aminek az ad alkalomszerűséget, hogy a most megindult tárgyalásokkal három évre szabott működési idejük véget ér. A jelenlegi állapot szerint az adófelszólamlási bizottság1 9 rendes és 8 póttagból áll. Ezek közül 4 rendes és 4 póttagésági hely az érdekképviseleteket (mezőgazdasági-, kereskedelmi és ipar-, ügyvédi kamarák) illeti meg. Mind a kereskedelmi és iparkamarák, mind pedig a mezőgazdasági kamarák részéről állandóan erős mozgalom folyik az iránt, hogy a körükből kikerülő 3 rendes és 3 póttag közvetlen választás utján kerüljön a bizottságba. A kamarák jelölésén nyugvó törvényhatósági beválasztás ellen a kamarák azzal érvelnek, hogy a jelen állapot mellett a közvetlenség a kamara és az adófelszólamlási bizottság között megszűnik; az adófelszólamlási bizottsági tag ugy érzi, hogy megbizatását nem a kamarának, de nem is az őt megválasztó törvényhatósági bizottságnak, hanem annak a pártnak köszönheti, amelyik őt a törvényhatósági bizottságban megválasztotta. Felhozzák a közvetlen rendszer mellett, hogy a múltban a kamarák által kiküldött bizottsági tag egy-egy közgazdasági szaktestületnek, a politikai pártoktól független, azokon kívül, sőt azok felett, álló delegáltja volt, akinek kötelessége a teljes tárgyilagosság szem előtt tartása, az általa képviselt érdekeltség egyetemes érdeke és az arányos adóztatás eszméjének minél tökéletesebb elősegítése volt. Ennek az okfejtésnek a lényege tehát az, hogy ez az érdekképviseleti működés a jelen helyzetben ellentétben áll eredeti hivatásával. A közgazdasági és a közigazgatási tagozódás szétválasztására irányuló érdekképviseleti mozgalom esetleges sikere, - nézetünk szerint — egyáltalán nem jelentene olyan reformot,