Az adó, 1934 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Házadómentesség és lakásgazdálkodás

80 Kérdések és /'eleietek' ben foglaltakra támaszkodva azt állitja, hogy a J. V H. Ü. 13. §(. (3) bekezdése értelmében tehertételként levonandó veszteséget az összjövedelemből akkor is le kell vonni, ha a szöllőgazdálkodás eredményeként jelentkező veszteség a J. V. H. ü. H: §-ában foglalt, rendelkezésektől eltérő más módon, vagyis becsléssel állapittatott is meg, mert a J. V. H. Ö. 11. §. 4. pontjában emiitett s regie-költségként csak mérleg és eredmény-számla esetén számításiba vehető veszteség semmi nexusban nem áll és egészen más természetű veszteség a J. V. H. Ö. 13. §. (3) bekezdése alapján tehertételként az összjövedelemből levonható veszteségnél, következik tehát, hogy a jövedelemnek hiteles mérleggel és nyereség-veszteség számlával való bizonyítása nem előfeltétele a tehertétel cirnén levonható veszteség levonásának. Éppen ezért, ha az adózó bevallásában hiteltérdemlően kimutatja a bortermés mennyiségét, annak eladási árát, csupán a termelési és kezelési költséget nem tudja kimutatni, s ha ilyenj esetben a kivető hatóság az általa kalkulált holdankénti átlagos regieköltség számításba vételével azt állapítja meg, hogy a gazdálkodás veszteséges volt, az ily eljárással megállapított veszteséget, mint tehertételt a J. V. H. Ö. 13. §. (3) bek. alapján fjeitétjejnü,! le kell vonni az összjövedelemből. A levonásnak nem akadálya az, sem, ha az összjövedelem ugyancsak becsléssel állapittatott meg. Ezzel szemben F. azt állitja, hogy az elől idézett pü. min. rendeletekben nincsen, a J. V. H. Ö. 11. és 13. §-,aiban foglaltakkal szemben, a veszteség levonására uj jogalap statuálva, a rendeletek csupán figyelmeztetést tartalmaznak az adókivető hatóságok részére a tekintetben, hogy a hiteltérdemlően igazolt veszteséggel a jövedelmet vagy a j. V. H. Ö. 11. §-a 4. pontja, vagy a 13. §. (3) bejkezdése alapján mindenkor csökkentsék, vagyis, ha a levonásnak törvényes feltétele adva van, akkor a levonás lehetőségével éljenek is. Nem adnak tehát az idézett rendeletek jogot arra, hogy az adózó által összegszerűségében hiteltérdemlően (mérleggel) nem igazolt, hanem az adókivető hatóság által becslés alkalmazásával kihozott legfeljebb csak valószínű, de nem valóságos (tényleges) veszteséggel az adóköteles összjövedelem csökkentessék. F. szerint a J. V". H. Ö. 11. §. 4. pontja alapján megállapított veszteségnek azt a részét kell a J. V. H. Ö. 13. §. (3) bekezdése értelmében tehertételként az összjövedelemből levonni, mely veszteségrészt, mint regieköltséget a 11. §. 4. pontja alapján már levonni nem lehetett, azon egyszerű oknál fogva, mert arra a bevétel már fedezetet nem nyújtott. Sem a törvényben, sem, a rendeletekben nincs szó kétféle természetű veszteségről, csupán a levonás történhetik kétféle cimen. A J. V. H. Ö. 13. §. (3) bek. csak lehetőségét ad a 11. §.4. pontja szerint megállapított veszteségplusznak tehertételként (mivel az más jövedelemforrás jövedelméből regieként le nem vonható) való levonására, figyelemmel a J. V. H. Ö. 8. §-ában lefektetett arra az, alapelvre, hogy csak a valóságos tisztajövedelem lehet a jövedelemadó alapja. De éppen ebből a főelvből — a J. V. H. Ö. 14. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel összhangban, hogy a tehertételek csak