Az adó, 1933 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A magyar egyfázisos forgalmiadó rendszer sajátosságai

20 0r. Sz. Nagy B. A magy. egyfázisos forg. adórendszer sajátosságai. adóztatást, amelyről egész nyugodtan mondhatjuk, hogy az. egyfázisos forgalmi adórendszerben a többfázisos adózást valósítja meg. A textiliák egyfázisos forgalmi adójánál a fonal is és a nyers- vagy kész* méteráru is. adó alá .esik. Ennek az uj: rendszernek kialakulását igen elősegítette egyrészt az a körülmény, hogy a kincstár nem merte vállalni azt a kockázatot, amely kétségkívül fennforgott volna akkor, ha a textiliák egész) forgalmi adóterhét (kb. évi 24 millió pengőt) kizárólag a fonalakra vitte volna át' 'és kb. 14 vállalattól .szedte volna be, másrészt az a meggondolás, hogy a textíliák adóterhének a méterárura való ráhelyezése esetén éppen az anyagilag erős fonógyárak adóalanyiságát kellett volna feladni s ezzel szemben sok oly kis méteráru-előállítót kellett volna közvetlenül jobban megadóztatni, akiknél már az általános forgalmi adó lerovása körül is nehézségek mutatkoztak. A kétfázisú adóztatással a kincstar elérte, hogy a kis adóalanyok által előállított áruk adóterhének tekintélyes részét már a fonalbeszerzéskor megkapja s ezekkel a kis adózókkal szemben közvetlen érdekeltsége továbbra is csak az általános forgalmi adó összegéig marad fenn. Nagy gazdasági .előnye továbbá ennek a. rendszernek az is, hogy a kis adózp légiesebb csak az 'általános forgalmi adóval egyenlő összegű egyfázisos adó fizetése alól vonhatja ki magát, tehát csak ennek erejéig szerezhet magának versenyelőnyt. Az uj rendsz.er, bár még csiszolásra szorul, általánosságban bevált. Alapelveinek helyességét igazolja, hogy Olaszországiban a textíliákra ugyancsak ia fonalon és méteráron nyugvó, kettősfázisu forgalmi adót vezettek be. A magyar forgalmi adórendszer átalakításának előrehaladásával folyton erősbülő fontosságot nyer a mostanában felvetett túladóztatás kérdésének megoldása. A túladóztatás abban jelentkezik, hogy az egyfázisos adóval terhelt áru termelési eszközét vagy ipari segédanyagát képezheti egy másik, szintén egyfázisú adó alá eső árunak anélkül, hogy az előállító a termelési eszközeit és nyersanyagait sújtó adótöbbletet a saját adójába beszámíthatná vagy azt külön átháríthatná. Az a textilszövővállalat, amely termelési eszközeit (pl. a géneket), továbbá ipari segédanyagait (pl. a festéket) eddig legfeljebb egy forgalmi adóval terhelten, de igen sok esetben adómentesen szerezhette be, ugyanezeket a kiépített egyfázisos adórendszerben az általános forgalmi adónál jóval nagyobb egyfázisú adóval terhelten vásárolhatja csaik meg s ezzel a többletteTierrel legfeljebb csak mint termelési költséggel számolhat. Ebben a viszonylatban az egyfázisos adó kizárólag a termelésre nehezedő olyan teherré alakul át, amelynek áthárítása éppen olyan problematikus, mint akármilyen már termelési költségé. Évekkel ezelőtt éppen ennek a lapnak hasábjain rámutattam