Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - NÉHÁNY BÜNTETŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSBAN LEROVANDÓ TÖRVÉNYKEZÉSI ILLETÉKEK

34 Vegyesek és az átdolgozott tervezetet a textilgyárosoknak és az érdekeltségek által kiküldött bizottságnak, hozzászólás céljából, kiadta. A régebbi és az uj előadói tervezet intézkedései közötti lényeges különbségek a következők: A szövőfonalak az uj tervezetben is általános forgalmi adó alatt maradnak, a bérszövés váltságalapját azonban az uj tervezet leszállította a munkadij hatszorosáról annak négyszeresére. Az uj tervezet megpróbálja "kiküszöbölni azokat a magas vált^ágkulcsokat, amelyeket a régi tervezet a nyersárukra tartalmazott s ebből a Célból a kész- (méter-), áru szállítását minősiti váltságköteles szállításnak, a nyersárukra pedig a készáruéval egyező kulcsú előváltságot állapit meg. Ez az elő váltság belföldi forgalomban 10 százalék, behozatali forgalomban pedig 12 százalék. Az előváltság már a nyersáru átadásának (behozatalának) napján esedékessé válik, ennélfogva azt a belföldi előállító még abban az esetheti sem hitelezheti, ha egyébként a nyersárut hitelbe adta el. Természetesen az előállítót megilleti az a jog, hogy az előváltságnafk az áru szállításakor történő megtérítését vevőjétől követelje. Az előváltság előrefizetése tulajdonképen azért szükséges, mert a tervezet a jfslaját üzemmel biró belföldi nemesitőknek, vagyis azoknak, akik nyersárut továbbkészitenek (fehérítenek, festenek vagy nyomnak) olyan beszámítási lehetőséget biztosit, hogy a nyersáru vásárlása alkalmával viselt előváltságot (behozatalnál az előváltság öthatod részét) az általuk, a készáru után lerovandó adóváitságból levonhatják. Az előrefizetési kötelezettség kimondása nélkül igen nehéz lett volna beszámítási engedélyezni, minthogy minden hónapban vizsgálni1 kellett volna, hogy a beszámításra jogosult milyen összegű váltságot téritett meg az adóváltság fizetésére kötelesnek. Az uj tervezet a váltságkulcsokat — a lehetőség határáig — egységesiti. Ennek az egységesítésnek igen nagy előnye az, hogy nagjyon leapad a száma aozknak a vállalatoknak, melyeket a kimenő számlák alapján való adózásra kell kötelezni azért, mert forgalombahozott áruik után az adóváltságot többféle kulccsal tartoznak fizetni. A tervezet pontosan körülírja, hogy milyen adózókat kell előállító, nemesítő, feldolgozó (konfekcionáló) és kiszerelő alatt érteni. A bérmunkát ez a tervezet is külön szabályozza. A szabályozás szerint munkadíjért történő áruelőállitás esetében; előváltságot fizet a nyersáruk előállítója s amennyiben a nyersáru továbbkikészitésre kerül, a nemesítő adóváltság fizetésére köteles. Itt azonban nem beszámítást engedélyez a tervezet, hanem ehelyett olyan nagyságban állapítja meg a munkadíjhoz igazodó előváltság, illetőleg nemesítésnél az adóváltság alapját, hogy végeredményben a kétféle alapon kijövő adóteher nem több, mnit a készáru után a rendes kulccsal számítandó adóváltság. Bérmunka esetén az előváltság alapja: a munkadij ötszöröse a pamutszövetek bérszövésénél a munkadij nyolszorosa a lenszövetek bérszövésénél, a munkadij hatszorosa más áruk bérszövésénél, bérkötésenél 'és bérkötszövésénél és a munkadij nyolcszorosa minden egyéb előállitási műveletnél.