Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Egyházi adók rendezéséről

Dr. Diczig Alajos: Az egyházi adók rendezéséről. 15 tatták, ami bizony sok-sok pénzt emésztett fel. Ez a magyarázata annak, hogy a felhangzó és a minisztériumhoz befutó panaszok miatt 1927-ben Bud pénzügyminiszter ur kijelentette azt, hogy «az egyházadók kivetésének meg lesznek a legmagasabb határai.» Ez a miniszteri kijelentés valósággá vált az 1927 :V. t. c. 71 §-ában, amely kimondotta azt, hogy «ha a pénzügyi hatóságon kivül más, közadók kivetésére jogosult hatóság .... az általa kivethető szolgáltatás mérvét oly magasan állapítja meg, hogy az adózók fizető képességét veszélyezteti, jogában áll a pénzügyminiszternek az illető hatóság által különben már jogerősen megállapított közadó fizetési feltételeinek megváltoztatásával azt több évre felosztani, vagy pedig az illető közszolgáltatásnak közadók módjára való behajtását betiltani.» A törvényjavaslat indokolása szintén foglalkozik az egyházközségek járulékaival és azt mondja, hogy «a vizitársulatok, egyházközségek, felekezeti iskolák még ma is oly járulékok szedését .határozzák el, aminőket józanul követelni nem szabad. Akadt . egyházközség, amely diszes templomok építési költségét egy év alatt akarja híveitől egyházi adók címén beszedni: felekezeti iskola, amely a békében 5°/o-os iskolai adóval szemben ugyanakkor, amidőn a községi pótadók kivetési kulcsának a maximuma 500/o-ban lett megállapítva, 100o/0-nál magasabb százalékú iskolai adó kivetését határozta el.» Ezzel az indokolással került a Corpus Jurisba az 1927 évi V. t. c, amelynek az egyházi adók tekintetében az a jelentősége, hogy ez az első törvényes rendelkezés, amely az egyházi adózás korlátlansága elé bizonyos akadályokat épit. Ez a magyarázata annak, hogy a törvényszakasz nem jött létre zavartalanul. Már a törvény képviselőházi tárgyalásán bizonyos aggodalmak merültek fel a törvényszakasz ellen,*) amelyek erős hírlapi polémiában folytatódtak akkor, amikor a pénzügyminiszter az 1927 : V. t. c. 71 §-ában kapott felhatalmazás nagyon óvatos végrehajtásául az egyházadót érintően kiadta 89.182-1927. VII. a. számú rendeletét. Ez a rendelet továbbra is érintetlenül hagyja a foevett egyházakat megillető azon régi jogot, hogy az őket régi szokás, illetőleg törvény alapján megillető járulékaikat közadók módjára hajtsák be. Pusztán azt mondja ki, hogy 1928-tól kezdve az egyéb előfeltételek fennforgása esetében a hitközségi adók csakis azokban a községekben vonhatók együttes kezelésbe, amelyekben a hitközségi adó kivetési kulcsa átlagban a 10°/o-ot nem haladja meg. Amennyiben pedig a hitközségi adók az illető felekezet híveire kiivetett törzsadók 10<>/o-át meghaladják, ebben az esetben az adózóknak az együttes kezelésbe leendő bevonásának engedélyezését a pénzügyminiszter magának tartotta fenn. *) Lásd: a Képviselőház 1927 évi 17-ik ülésében Homonnay Tivadar felszólálását és az erre adott miniszteri választ! Képviselőházi Napló 1927 évi 291-292 lap.