Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Egyetemlegesség és kezesség a vagyonátruházást illetékeknél

10 Dr. Hagy: Egyetemleg. és kezes, a vagy.-átruh. ill. cium excussionis seu ordinis) élhet a hitelezővel szemben, a készfizető kezest ez a kifogás nem illeti meg. A kincstár előbb említett, tiszteletreméltónak nevezett szándékát abban látom, hogy a kezest, aki az illetékezés alapjául szolgáló jogügyletben nem vett részt, abból rendszerint semmi haszna, részesedése nincs, a lehetőségig kímélni igyekszik az által, hogy csak akkor kívánja a kötelezettségbe bevonni, ha már határozottan megállapítható, hogy illetékkövetelése az elsősorban kötelezetteknél veszélyben van, avagy éppen a behajtás itt meghiúsult. Ez az alapgondolat tehát a közönséges, illetve a kártalanító kezességhez vezetne. lÁmde a kincstár mégsem akarta magát a készfizető kezesség előnyeitől és kényelmétől megfosztani és nem merte magát a kezes részéről emelhető sortartási kifogásnak kitenni, eltekintve attól, hogy az ilyen kifogásnak letárgyalása mai pénzügyi eljárásunk keretében egyébként is nehézségekbe ütköznék. Olyképen kellett tehát magát felvérteznie, hogy a kezes kifogásai mindenképen visszapattanjanak. Ez a vért a kezességnek készfizetői jellegben való megállapítása. Minthogy a 22. §. (1) bekezdése szerint az itt felsoroltak kifejezetten készfizetői kezesek, nyilvánvaló, (hogy nekik a sortartási kifogás nem áll rendelkezésükre. Ezt az intézkedést és az ebből folyó jogi következményt semmiképen sem rontja le a végrehajtási utasításnak a pénzügyi hatóságok részére adott kiméleti parancsa. Ez 22. §. (1) bekezdésével szoros összefüggésben nincsen. A baj és zavar annakfolytán áll elő, hogy magában a törvényben a 22. §. (2.) bekezdésében van ellentétes, az elvi intézkedést lerontó jogszabály. Igaz, hogy a törvény itt a «rendszerinb- szó közbeiktatásával óvatosságot tanúsig az azonban a lényegen nem változtat. Tulajdonképen ez a bekezdés felesleges, helyesebben szövege sehogysem illik a törvénybe. Nem állapít meg ugyanis jogszabályt, hanem a kezes részére szóló fizetési meghagyás kikézbesítési időpontjára vonatkozólag tartalmaz a pénzügyi hatóságok számára utasítást. Ha pedig erre az az ellenérv, hogy a végrehajtási utasításba foglalandó, már előre elhatározott kiméleti intézkedésekre kellett törvényes alapot teremteni, a válaszom az, hogy az, hogy a hitelező mikor fordul a készfizető kezes ellen, teljesen az ő tetszésétől függ s az, hogy még a főadóstól való behajthatatlanság nyilvánvaló válása előtt forduljon a kezes ellen, a hitelezőnek csupán joga, de nem kötelessége. Az állam tehát a készfizető kezesség bő keretein belül tetszés szerinti utasítást adhatott a saját 'közegeinek. Abból, hogy a pénzügyi hatóságok a végrehajtási utasítás nyomán a behajthatatlanság beigazolódását szigorúan megkívánják, fonák helyzetek állnak elő. Papirofrma szerint ugyanis nem mondható behajthatatlannak egy akár ezrekre menő követelés, még ha az egyedüli kielégítési alap nem is egyéb, mint egy