Az adó, 1932 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 4-5. szám - A házingatlan túladóztatása

96 Dr. Zerkovitz Zsigmond: A házingatlan túladóztatása. tulajdonosok még Goethét is magukénak vallják, ha a francia kistőkés kihitelezéseivel ma világtörténeti jelentőségre tudott szert tenni, ha a magyar háztulajdonosok objectivitásukkal és hazafias komoly törekvéseivel tűnnek is ki, egymaga a háztulajdon nem ad azoknak, akik a vagyonukat ebbe fektették be, oly körülhatárolt társadalmi összetartozandóságot, hogy számarányuk dacára szervezetük útján az állami életet befolyásolni tudnák, mint pl. a mezőgazdasági földbirtok. Ez talán onnan van, hogy a legkülönbözőbb társadalmi osztályhoz tartozókat, a nagytőkéseket és azokat, kik vagyonuk egy részét kivánják így konzerválni, iparvállalatokat, nyugdíjpénztárakat, építő vállalkozókat, orvosokat, ügyvédeket, mérnököket és egyéb középosztálybelieket, de ezenkívül köz- és magántisztviselőket, sőt a qualifikáltabb ipari munkásokat is találunk a háztulajdonosok között. Ebből a politikai súlytalanságból következik azután, hogy ha a háztulajdonost, aki a bérjövedelem 20—50 százalékát a jelzálogos kölcsön törlesztésére lekötötte — ami normális lekötésnek tekinthető —, oly adóval sújtják, amely mellett a házat rendben tartani, belőle megélni és a kamatokat fizetni nem lehetséges, úgy ő és a házbirtok lezüllik. A házbirtok a tőke konzerválására szolgál és ha a ház birtokos elérni ezt nem tudja, úgy ez a házak bérjövedelmének és magának az adóalapnak a csökkenésével jár. Ez pedig egyértelmű a nemzeti vagyon csökkenésével. Feltűnő jelenség az is, hogy amíg Budapest belterületén majdnem minden házban megürülő lakás és üzlethelyiség van, addig a város perifériáján egymás után épülnek az új házak. Ez a jelenség jórészben adórendszerünkben találja magyarázatát. A lakásépítés előmozdításáról szóló 1921. évi LI. t. c. a háború után létezett lakásínségre való tekintettel 30 éves, a községi pótadóra is kiterjedő adómentességet engedélyezett a későbben emelendő épületekre. Ez az adómentesség, amely aztán a későbbi törvényekkel 1933 év végéig meghosszabbíttatott, nem tett különbséget abban a tekintetben, hogy milyen lakások épülnek. Az adókedvezmény épugy megadatott a kislakásokra, bérházakra, mint a luxusvillákra. Ez a páratlanul álló nagy adókedvezmény a válsággal vajúdó háború utáni építési ipart kívánta fellendíteni. Valóban adott is munkaalkalmat neki, de a budapesti lakástermelés tekintetében rendszertelen és határozott iránynélküliséget teremtett, úgyhogy az adókedvezményt inkább a kis családi házak és luxusvillák építői használták fel, mint a bérházakéi. A bérházaknál nem egy és kétszobás lakások épültek, úgyhogy ma a helyzet az a székesfővárosban, hogy egy és kétszobás lakásokban, még mindig van szükséglet és ezek aránytalanul magasabb bért fizetnek, mint a nagyobb szobaszámú lakások. A kétszobás lakás évi bére átlagban körülbelül 1200— 1600 pengő, míg négyszobás lakás évi bére már 1800 pengőnél kezdődik, a nagyobb lakás még olcsóbb. Az aránytalanság szembeszökő, — és onnan származik, hogy a jómódú osztályok