Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - A korlátolt felelősségű társaság adózása

84 Dr. Gliicksthal A.: A korlátolt felelősségű tárjs. adózása A kft. gyakorlati rendeltetését hivatalos nyilatkozatok és a törvényjavaslat mellett közreadott miniszteri indokolásnak idevágó szakaszai sokszorosan abbam jelölték meg, hogy általa bevonul törvénytárunkba a kisemberek, kisvállalkozók, kistökések egyesülésének legalkalmasabb formája. Erre mutatnak egyébként a törvénynek rendelkezései sok irányban: így a 17. §., amely szemben a részvénytársasági 150.000 pengős tőkeminimummal, a törzstőke alsó határát 10.000 pengőben jelöli meg', a 2. és következő §§-ok, amelyek az alapítás közéitpontjává és a bejelentés és bejegyzés mellett szinte egyedüli alakszerűség! követelményévé a társasági szerződésnek megfelelő formában és tartalommal való megalkotását teszik, a 66. §. mely a társasági felügyelőbizottságot nagyrészben csak fakultatív intézményként ismeri, stb. A társulati adó a nagyobb szervezettel biró és kiterjedtebb precizitással dolgozó vállalatoknak adóneme. Az idevágó jogszabályok gyakorlati megvitatása során sokszor került kifejezésre az a meggyőződés, hogy még e modernül szervezett és berendezett vállalatok számára is igen súlyos teher a tánsu lati adótörvény előírásainak (elsősorban a könyvelés, értékelés és mérlegezés szabályainak) megfelelő pontos keresztülvitele. Nyilvánvaló, hogy még sokkal kevésbé viselhetik el e szabályok terhét azok a társulatok, amelyek nem a vállalatok tőkében, felépítésben és szervezetben magasabbrendű rétegének, hanem a szerényebb méretű és tartalmú vállalatoknak vannak szánva. Ugyanez áll, ugyan ily indokokkal a társulati adó kulcsának vonatkozásában is. Már e két alaptételből: a kft. elméleti elhehazödéséböl és gyakorlati rendeltetéséből is nyilvánvalóan kitűnik az a szembeszökő ellentmondás, amely a kft. lényege és a reászabott adónem között fennáll. Kétségtelen azonban, hogy van a kérdésnek még egy másik iránya is, még pedig az, amely az adókincstár tisztán fiskális erdekei felé mutat. Az eredmény azonban akkor sem változik, ha a megoldást ebből az irányból keressük A tökeegyesüléseknek és így elsősorban a részvénytársaságoknak súlyos mértékű és erős kautiélákkal alátámasztotl társulati adóval való megterhelése legfőbb indokát abban találja, hogy e vállalatok hozama abban a pillanatban, midőn az a vállalatokból kivonul és tökeegyesülés részeseihez jut, az adókincstár számára túlnyomókig megfoghatatlanná válik, aminek következéében nehezen, vagy egyáltalában nem érvényesülhet a magyar adóztatás alapgondolata: a hozadéki és személyi adók kettőssége. Nem kutatjuk e megállapításnak általános jogosultságát, sem annak az adómorál kérdéseivel való összefüggéseit. Csupán annak a kifejezett és világos hangsúlyozására szorítkozunk, hogy ez a magyarázó érv a korlátolt felelősségű társaság világában egyáltalában nem talál.