Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - Néhány szó "Az Adó"-ban "Lakásjoggal terhelt épület házadója" című cikkhez

380 Joggyakorlat szolgáltatási képessége nyújt alapot az erősebb adó megterhelés elviselésére. Erűnek a most emiitett célnak részbeni megvalósítását célozta az 1900/1922. számú, vitátlanul törvényes felhatalmazás alapján kiadott pénzügyminiszteri rendelet 15. §-ának rendeke zóse, mely annak helyes értelme szerint fényűzési tárgynak minősítette gyümölcsnek ós főzeléknek oly időben történő behozatalát, mikor az a megelőző évi belföldi termésből friss állapotban iiem igen kapható. Ezt a rendelkezést világosabbá és érthetőbbé igyekezett tenni a 63.119/ 1928. sz. pénzügyminiszteri rendelet, mert az előbb emiitett 1900/ 1922. sz rendelet 15. §-ának végrehajtása körül bizonyos zavarok támadtak. A 63.119/1928. sz. rendelet taxativ alkalmazásával kétséget kizáró módon meghatározta azt, hogy mely külfödről behozott gyümölcs és főzelék, mely időpontban való behozatalkor esik fényűzési forgalmi adó alá. Ez a rendelet e- szerint nem tartalmaz uj jogszabályt, nem bő vitette ki a fényűzési tárgyak körét, csak magyarázta az 1900/1922. sz. rendelet 15. §-ának nem teljesen világos fogalmazásu rendelkezését. Éppen ezért a 63.119/1928. sa rendelet kihirdetésének elmaradására nem lehet sikeresen alapítani az adó visszatérítési kérelmét. Az ítélet meghozatalánál nem kerülte ki a kir. közigazgatási biróság figyelmét az a körülmény sem, hogy ugyanazon időben nem esik fényűzési forgalmi adó alá a megelőző évben belföldön termett s netalán még meglévő hasonnem ü áru forgalomba hozatala. Ez magyarázatát találja abban, hoigy a fényűzési forgalmi adó még a belföldi mezőgazdasági érdekeket is kívánta szolgálni. (Közig bíróság 2150/1930 P.) Vagyonátruházási illeték. 1920:XXXIV. t.*c. 98. §• Az adásvételi illetékalap megállapí; tásánál figyelembe veendő az az ősz? szeg, melyet a vevő a megállapított vételáron felül az eladónak azért fis zet, hogy a megvett ingatlanon levő épületet a birtokbaadás előtt bontsa le és vitesse el. Indokok: Az illetékkiszabás alá vont, adásvételi szerződós az ingatlan vételárát az 1. pontban 6000 P-ben állapítja meg és a 2. pont kimondja, hogy a birtokbaadás előtt eladó az ingatlanon levő épületeket lebontani ós elvitetni köteles és ezen munkák költségeire vevő 1500 P-t köteles eladónak fizetni. A megtámadott határozatok az illeték alapjául a 6000 P-őn felül a 2. pontban említett 1500 P-t is vettek és panaszos ezen utóbbi 1500 P után kiszabott 75 P illeték törlését kéri, mert az épületek adásvétel tárgyát nem képezték és felebbezóse szerint ez legfeljebb munkabér szerződésnek minősíthető. A bíróság a panaszt alaptalannak találja, mert az 1920. évi XXXIVt.-c. 98. §-ának 1. bekezdése értelmében, ha az ingatlan vagyonátruházás adásvételi szerződés útján történik, az illeték alapja a vétteilár minden mellékszolgáltatással együtt és a fenti szerződéses rendelkezések szerint a megvett ingatlanért (a telekért) fizet a vevő 6000 P ós 1500 P-t, mert a 2. pont szerinti 1500 P fizetési kötelezettségének alapja a vétel és ezt az eladó érdekében a íeleket fizeti a vevő. (Közig, bíróság 13870/1928. P.)