Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál

Dr. Hajdú J'.: Menekülés az adótehertöl. 203 vezet ezt nem is tűrheti meg. S így a társadalmi erők törekvéseiket csak az állami főakaratnyilvá n'íás letéteményeseinek politikai úton való befolyásolásával valósíthatják meg. A parlamentárizmus az adóelhárítás társadalmi formájának gyakorlása tekintetében igen alkalmas talajt nyújtott a kollektív társadalmi erőknek. «Parlamentárizmus alatt olyan erkölcsi tényezőkön nyugvó kormányrendszert értünk, amelynél fogva az állam politikai vezetése a nemzeti akarat kifejezésre juttatására legközvetlenebbül hivatott képviseleti szervvel állandó összhangban azon irányban és szellemben eszközöltetik a fejedelem (államfő) nevében« ... és a »kormány által, amely irányt és szellemet koronként és általában e szerv a közjólétre nézve üdvösnek itél».*) A parlamentáris kormányzati forma ezen fogalmazásából kitűnik az, hogy a parlamentárizmus lényege: a népképviseleti elemnek, mint egyik állami főszervnek, a praeponderenciája. Igaz, hogy az állami főszervek elméletileg egyenrangú tényezők, a valóságban azonban a népképviseleti szervnek döntő szerepe van az állami akaratnyilvánítás tekintetében a többi főszerv mellett. A parlamentáris kormányzati forma szerint szervezett államban a fősúly és hatalom a parlament kezébe van letéve. S a közjólétre üdvös kormányzati irányt, az állami alattvalók, képviselőjük útján a parlamenten, mint praeponderábilis állami főszerven keresztül valósíthatják meg, és a kormányzat bármely ágára nézve döntő befolyást gyakorolhatnak. Természetes az is, hogy a parlamentáris államberendezkedés keretében az egyéni akarat és törekvés vajmi kis mértékben valósítható meg a parlamenten keresztül olymódon, hogy az állami akarat az egyéni befolyásolás szerint alakuljon. Az állami főakarat eltérítésére, illetőleg irányítására csakis a kollektív erőkifejtés vállalkozhat. És az is természetes, hogy az állami akarat irányításához feltétlenül szükséges az, hogy az állami alattvalók között kialakuljon valamely egyetemes érdek vagy cél, mert enélkül nem képzelhető el a parlamenti érdek, illetőleg célszövetség létrejötte. Ezek a társadalomban keletkező érdekszövetségek a legkülönbözőbb célok megvalósítására alakulhatnak. Egyik ilyen és bennünket érdeklő legpregnánsabb cél az adótehertöl való menekülés társadalmi úton történő megvalósításában csúcsosodik ki. Társadalmi osztályokat, érdekképviseleteket, kartelleket alkalmi csoportokat látunk megmozdulni és képviseletük utján támadásra indulni a parlamentben az adótehertöl való szabadulás érdekében. És éppen a parlamentáris kormányzati berendezkedés mutatta legklasszikusabban azt, hogy az egész állami adóztatás ^kulcsa a politika, illetőleg annak stratégái kezeiben van lefektetve. S nem vagyunk túlzók, vagy elhamarkodottak akkor, ha azt állítjuk, hogy az igazságos, a teherviselési képességen alapuló *) L. Haendel: «A parlamentárizmus» Budapest, 1903., 14. oldal.