Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál
Dr. Hajdú J'.: Menekülés az adótehertol. 197 Vannak, akik az adóelhárításnak ezen két faja között lényeges különbséget véjnek felfedezni. így Heller Farkas szerint adóelhárításról csak akkor lehet szó, ha az adótehertol való menekülés kollektív társadalmi erő intervenciója útján történik. Ha viszont technikai eszközökkel kiséreltetik meg az adóelhárítás, úgy »adókönnyítésröl« beszélünk.*) A fentebb kifejtett álláspont ismerete után fölöslegesnek látszik annak bizonyítása, hogy a Heller szerinti adóelhárítás és adókönnyítés között lényegileg különbség nincs. A tény az, hogy az adó mindkét esetben elháríttatik, anélkül, hogy a mozzanat piaci forgalmat érintett volna. Jelentős momentum az adóelhárításnál az is, hogy harmadik személy nem szerepel a processzusban. Vagyis az adóelhárításnál az adóteher nem tolható át harmadik személyre, mert az adóviselésre »kiszemelt«, illetőleg adókötelezett egyszerűen — harmadik személy kihagyásával — nullifikálja az adót, illetőleg destruálja azon törekvést, amely az adóterhet igyekszik reáróni. HELLER FARKAS felhívott munkájában az adóelhárítás fejezetében foglalkozik az ú. n. adókijátszás, helyesebben adócsalás jelenségével is. Szerinte az adócsalás egyénenkénti adóelhárítás.**) Kétségtelen, hogy az adókijátszás nem kis jelentőségű és lekicsinylendő probléma. Különösen olyan adórendszerek mellett kell számolni vele, amelyek főként bevallás utján kivetendő adókból állanak. Az bizonyos, hogy az adókijátszás egyéni adóelhárításnak mondható és így helyesebb lett volna az adókönnyítés fejezetébe sorozni. Azt azonban határozottsággal nem mondhatjuk, hogy az adókijátszás csak piaci forgalmon kívül eső jelenség, mert a gyakorlati élet ezer meg ezer esete igazolhatja, hogy adókijátszás a piaci forgalomban, az árküzdelem során is létre jöhet. Éppen úgy, mint piaci forgalmon kívül. Éppen ezért az adókijátszás jelensége általános jelenség, amely az adóelhárításnál éppen úgy, mint az adóáthárításnál megnyilvánulhat. Az adókijátszás jelenségével kapcsolatban rá keli hogy mutassunk egy, idevonatkozó felfogásunkra. Ez az, hogy, szerintünk, az adókijátszás kérdését teljesen ki kellene zárni a pénzügytan köréből. Nem igazolható az a felfogás, amelyik az adókijátszás kérdését bevonja a pénzügytani vizsgálódás körébe. Az adótehertol való menekülés problémája csak a fennálló jogi, társadalmi és erkölcsi keretek határain belül vizsgálható eredményesen. Ezzel szemben az adókijátszás, illetőleg adócsalás kérdése mindig mint a jogi, társadílníi és erkölcsi támpontok ellentétese vizsgálható csak. Az pedig, hogy a pénzügyi *) L. Heller F. «Pénzügytan» Bpest, 1921. í. 160 és az ezt követő oldalakat. **) L. Heller: i. m. 163. oldal. 14
