Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 2-3. szám - A kétszeres adóztatás elkerülésének kérdése a Népszövetség előtt
Dr. Kneppó Sándor: Adóügyi nemzetközi egyezmények. Hatalmas és több napon át tartó vitára adott azonban alkalmat a tervezetnek a tőkekamatok megadóztatására vonatkozó 3. cikke, mely így szól: „A kötvényekből, a záloglevelekből, a kölcsönökből, a betétekből a folyószámlakövetelésekből származó hozadékok az ezen hozadékok kifizetésére köteles adósok államában esnek hozadéki adók alá. Ha azonban ezeket a hozadékokat (kamatokat) az egyik szerződő fél államából olyan személyek javára fizetik, akik a másik szerződő fél államában laknak, az azokra eső adó viszszatérítendő. Ebben az esetben a szóbanforgó hozadékok abban az államban adóztathatók, amelyben a hitelező lakik." Nyilvánvaló, hogy ennek a cikknek első bekezdése érdekközösségbe hozza azokat az államokat, melyek a külfölddel szemben el vannak adósodva, mert nagy tőkéket importáltak, viszont a második bekezdés a tőkéket kihitelező államoknak kedvez. Az első bekezdés szerint az adós államok, melyeknek területén kötvények, záloglevelek bocsáttattak ki, jogosultak az ezen kibocsátások után a kibocsátó állam vagy pénzintézetek stb. által fizetett kamatokra eső adót beszedni. Ugyanez áll az egyéb kölcsönök, valamint az „adós" állam területén levő pénzintézeteknél elhelyezett betétek, valamint az ott vezetett folyószámlák követelései után kivethető hozadéki adókra. Ezek az adók nern kicsiny összegek, különösen, ha a tőkék mozgékonyságát és alkalmazkodó képességét is tekintetbe vesszük, melyek időnként a külföldi hitelező államokból azokat a pénzpiacokat, pénzintézeteket keresik, ahol a kamatláb magas, tehát rendszerint az eladósodott államokat. A tőkéket igénybevevő piacok ugyan magas kamatlábat fizetnek a külföldnek, de viszont a kamatok után járó adók megmaradnak abban az államban, amelynek területén az adósok vannak. A második bekezdés azonban elveszi az adós államokban beszedett adókat és a hitelező államoknak juttatja. Ugyanis az „adós" államokban kibocsátott kötvények, záloglevelek a hitelező államok pénzintézeteinél és tőzsdéin plassziroztatnak, a hitelezők is tehát ezen államok területén laknak. A háború folytán a tőkepusztulás és tőkeszegénység Európát sújtotta, Amerika ezen a téren megőrizte intaktságát, söt tőkékben még erősen gyarapodott is. Az első bekezdés megszavazása Európára, a második bekezdés Amerikára bír óriási pénzügyi jelentőséggel. Azoknak az adóknak az összege, melyekre a második bekezdés alapján Amerika igényt támaszthat, évenkint jóval meghaladja a 100 millió pengőt. Ezért érdemes volt Amerikának Európába jönni és harcolni a második bekezdés érdekében. A hkves vitákban, melyeket Bulgária és Spanyolország képviselője indított meg, Amerikának kiváló képviselője ismé44 2-3. sz.