Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Joggyakorlat. Vagyonadó. J. V. H: Ö. 32. §. Nem tárgya a vagyonadónak a reménybeli bizonytalan feltételtől függő tőkekövetelés. Indokok: Az adózófél a r.-i bánya eladásából kifolyóan követelésben levő 160.000 P reménybeli tőkevagyonból reá eső harmadrésznek a vagyonadó alapból való lehagyását kéri, mert annak befolyta rajta kiviil álló feltételtől függ. Ugyanis az iratok mellett fekvő, a m. kir. államkincstár mint vevő s panaszos és társai mint eladók közt létrejött adásvételi szerződés szerint az államkincstár az eladók tulajdonát képező recski bánya ingatlant 400.000 P-ért vette meg, mely vételárból azonban 160.000 P-nek a kifizetése a felhivott szerződés 4. c) pontja értelmében annak aláíi'ásától számított két év múlva történik és pedig csak abban az esetben, ha a bányában a szerződésszerűen garantált ércmennyiség jelenléte igazolva lesz, ha azonban a feltárások alapján ez a garancia be nem igazolódnék, ugy az eladók a szóban forgó szerződés 5. pontjának második bekezdése értelmében a 160.000 P vételárra részletre, igényt nem tarthatnak. Ily tényállás mellett a panaszt jogosnak kellett elismerni, mert a jövedelem és vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések nem tartalmaznak olyan intézkedést, amelyek a reménybeli, teljesen bizonytalan feltételektől függő tőkeköveteléseknek vagyonadó alá vonását céloznák. De különben' is ezen bizonytillan tőkekövetelés a J. V. H. Ö. 32. §-ának (1.) bekezdése értelmében sem vonható vagyonadó alá, mert az az adóévet megelőző naptári év utolsó napján az adózó vagyonállagában mint tényleg meglevő vagyonrész még nem szerepelt és nem is szerepelhetett. Ezekre való tekintettel a királyi bíróság a panasznak helyet adott és a r.-i bánya eladásából csak a tényleg befolyt 240.000 P vételárnak adózóra eső harmadát,találta vagyonadó alá vonandónak. (Közig, bíróság 8097/1928. sz.) 1 sz. Rokkant ellátási adó R. H. Ö. 2. §. A rokkantellátási adó alóli mentesség azt is megilleti, akinek az ellátásra való jogosultsága megállapít tátott, de arról lemondott. Indokok: A nem vitás tényállás szerint panaszos a rokkant felülvizsgálaton 50%-os rokkantnak nyilváníttatott, részére a rokkantellátás jogérvényesen megállapíttatott, de arról önként lemondott. A kir. pénzügyigazgatóság panaszosnak a kivetett rokkantellátási adó törlése iránt előterjesztett kérelmét azért utasította el, mert az 1925. évi XLVI1I. t. c. 2. §-ának 2. pontja szerint a rokkantellátási adó alól mentesek az ellátás tartama alatt pénzbeli ellátásban részesülő vagy végkielégített hadirokkantak stb. panaszos pedig rokkantellátásban nem részesül. Igaz jígyatí, hogy a törvény kifejezetten nem mentesítette azokat, akiknek igénye mgállapítást nyert, de az ellátást nem veszik igénybe, az ilyenek megadóztatása azonban, amint ezt az 1927. évi R.H.Ö. 2. g-ának 2. pontjához fűzött utasítás (2.) bekezdése kifejezésre is juttatja, ellenkezik a törvény célzatával s a mint panaszos panaszában helyesen reá mutat, a kir. kincstár károsodásával is járna, mert az adó fizetésre való kötelezés esetén a lemondás visszavonásával a mentesség azon magvarázat mellett is beállana s az állam az ellátás terhét is viselné. A törvény rendelkezésének helyes magyarázatával panaszost az. adófizetési kötelezettség alól fel kellett menteni. (Közig, bíróság 6268/1928.) Társulati adó. 1922: XXIV. 21. §. A biztosítóvállalatok által fizetendő legkisebb adó alapjának kiszámításánál a viszontbiztosítóknak továbbadott díjbevételeket nem lehet levonni. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy az 1922. évi XXIV. t. c. 22. <§-a alapján fizetendő legkisebb 33