Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben
Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. szereplése mégis igen rövid életű volt, annak okát másban kell "kutatnunk. Körülbelül a mult század végére lehető a magyar birtokos középosztály (gentry) virágkorának utolsó fellobbanása, hogy aztán átengedje helyét ez a társadalmi kaszt, a modern demokratikus eszmékkel kipallérozott és megerősített polgári társadalmi osztálynak. A nagyobbszámu cseléd, ló és kocsitartást főként a birtokos középosztály engedhette meg magának, de a játékhelyiségeket, clubbokat is főként a gentry látogatta,. Természetszerű volt tehát az, hogy ez a középosztály, amelyiknek megadóztatását célozta, de amelyiket egyszersmind legérzékenyebben is érintett a fényűzési adó, minden lehető módon ellenezte és igyekezett elgáncsolni a reánézve súlyosan nehezedő adót. Ezek az érdekelt körök már a javaslat elkészítésének munkálatait is nagy ellenszenvvei és idegenkedéssel kisérték. 1878-ban pedig a képviselőház pénzügyi bizottságában határozottan kívánták a fényűzési adók eltörlését, de különösen a kocsitartást terhelő adót ostromolták leghevesebben. Az érvelés az volt, hogy ez az adó egyrészről a középosztályt sújtja legjobban, másrészt, hogy a kocsiipar fejlődésére és létére is igen káros hatással van, s főként, hogy az adózók zaklatásával jár a fényűzési adó kivetése és beszedése. Hogy az érdekelteknek ez az érvelése nem volt helytálló, az kétségtelen, mert a sérelmezett zaklatást véve figyelembe, bizonyos fokú zaklatást, — ha az adóbevallást, fizetést stb. zaklatásnak lehet mondani — mindennemű adószedés maga után von. De a fényűzési adó beszedése azért sem járhatott különösebb zaklatással, mert az, egyszerű évenkénti bevallás utján történt. Egészen más a helyzet akkor ,ha a fényűzési adó nem a tiszta'alakjában, vagyis mint alaki vagyonadó, hanem az adótárgyak forgalomba jutásakor szedetik be (fényűzési forgalmi adó). Ilyen esetben, mivel sokkal komplikáltabb és nagyobb ellenőrzést kíván az adóbehajtás és fizetés, kétségtelen, hogy bizonyos különleges teher sulyosodik az adófizetőkre. A kocsiadó különben is igen szük alapon volt alkalmazva s több rendbeli mentességével semmiesetre sem volt nyomasztó hatású. (19) Mind evvel nem azt óhajtjuk elvitatni, hogy a kocsikra rótt fényűzési adó ne okozott volna bizonyos mértékű depressziót a kocsi iparban, csak azt kívánjuk megállapítani, hogy az érdekeltek által ecsetelt káros hatások észlelése feltétlenül túlzott volt. Az 1875-ben behozott említett fényűzési adókat azonban rövid időre rá 1879-ben kénytelen volt a pénzügyminiszter törölni az adók sorából, bár a javaslat a játékhelyiségekre és tekeasztalokra rótt adók megtartását ajánlotta. (20) Ezzel (19) Évre vonatkozólag érdemes megemlíteni, hogy 1877-ben mindössze 8460 adóköteles koesitartó íratott össze. (20) L. Mariska: Államgazdaságtan Budapest 1895. 321. o. 120 4—5. sz.
