Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben
Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. dése az oka. Ma az étkezési szertelenség, illetve fényűzés jóval alább hagyott, hogy helyt adjon a ruházkodásban túlságba vitt pazarlásnak. A szolgáltatásban megnyilvánuló fényűzés a modem korban az emberi szabadság és méltóság elismerése következtében ugyancsak a minimális fokra csökkent, szemben az okon rabszolgahadtartás szertelenségével. A fényűzés lényegére és fogalmára vonatkozó vélemények és felfogások rövid összefoglalása után áttérhetünk az adóknak azon fajtájára, amelyiknek éppen ez a jelenség, t. i. ,a fényűzés szolgáltatja közvetve az alapot. A fényűzési adók fogalmának pénzügytani szempontokból való preciz meghatározása az imént kifejtettekből folyólag igen nehéz, sőt mondhatjuk lehetetlen. Mig ugyanis magának a fényűzésnek a fogalma nincs tisztázva és pontosan megállapítva, addig a fényűzési adó fogalmának a meghatározása is meddő kisérlet marad. (4) Mindennek dacára a fényűzési adók megközelitő helyességgel való fogalommeghatározásánál leghelyesebb, ha azt a megállapítást fogadjuk el, amely szerint fényűzési adóknak az olyan adókat kell tekintenünk, amelyek azokat a jelenségeket terhelik meg, amelyek az átlagos jóllét mértékét túlhaladják. Röviden ez a mghatározás azt jelenti, hogy a fényűzési adók célja a „fényűzés" megadóztatása. Hogy pedig pénzügyi fogalmazás szerint mi, illetve milyen jelenség a fényűzés, azt csupán a pénzügyi törvényekből tudhatjuk meg. Sőt még igy sem könnyű feladat, mert a fényüzésiadók rendszerint sokkal semmitmondóbb nevek alatt szerepelnek a kodif ikáció ban. A legújabb idők fényűzési forgalmiadóját is a fényűzési adókhoz kell soroznunk, bár itt előrebocsátjuk azon véleményünket és megállapításunkat, hogy a fényűzési forgalmi adó nem valóságos fényűzési adó, hanem a forgalmi és fényűzési adók között álló újszerű adónem. Hogy miért, azt később mondjuk meg. Amikor a törvényhozó hatalom a fényűzés megadóztatásánál a jelenségeket minősiti és klasszifikálja, bizonyos általános korszerű és az uralkodó társadalmi és erkölcsi felfogással egyező szempontokat tart rendszerint szem előtt. Az egyén, az egyéni viszonyok figyelembe vétele természetszerűleg lehetetlen, s a törvényhozó csupán arra szoritkozhatik, hogy a fényűzési adó tárgyainak kiszemelésénél ugy járjon el, hogy az adó tárgya olyan legyen, hogy az, a mindenkori korfeliogás szerint, az átlagos jóllét mértékét megüsse. Egy bizonyos fix pont megadása a minősitésnél természetszerűleg lehetetlen, mert amint mondottuk, a fényűzés fogalmát csak az egyénnel kapcsolatban találhatjuk meg. Á határ itt elég nagy latitüdök között mozog. Az átlagos jólét ismérve különböző személyiségeken keresztül (4) L. Fellner: Fényűzési adók c. tanulmányát. Közgazdasági Lexikon I. 634. o. Budapest 1898. 4—5. sz. 109
