Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2-3. szám - Handbuch des Internationalen Rechtes szerkesztette dr. Kornél Salában kiadja a berlini Verlag für Börsen- und Finenanzliteratur 1929 - Most került ki a nyomdából a Magyar Törvények Egyét) Jogszabályok Mutatója című munka amelyet az egyes minisztériumok kiváló tagjainak közreműködésével d. Ladik Gusztáv belügyi államtitkár dr. Térfy Gyula kir. kúria tanácselnök dr. Egyedi István e

Joggyakorlat. amidőn az általános forgalmi adó visszatérítése a törvény helytelen alkalmazása folytán helyesbítés címén kéretik, ez a speciális jogszabály alkalmazandó. A pénzügyigazgatóság megtámadott határozata tehát annyiban, amennyiben az elutasítás általános forgalmi adó alá nem eső bevételek után befizetett adóra vonatkozik, jogos és ezzel szemben a panaszosnak az 1921: XXXIX. tc. 55. §-ának (2) be kezdésére alapított védekezése, hogy ő a tartozatlan fizetés felfedezéséi követő 6 hónapon belül kérte az adóvisszatérítést, — figyelembe nem vehető, mert a kérdéses bevételek már akkor sem voltak adókö1 elesek, amikor az adó befizetése történt, tehát az a körülmény, amire a panaszos a visszatérítés iránti kérelmét alapította, már a befizetéskor is fennforgott és így a hat hónapi határidőt a befizetéstől kell számítani; azt pedig, hogy a kérvényt ettől számított hat hónapon belül nynjtotta volna be, a panaszos maga sem állítja. Más elbírálás alá esik azonban a panaszos kérésének ama része, melyben az adóvisszatérítés jogcíme ugyanazon bevételnek ismételt megadóztatásán alapszik. Az 1921:XXXIX. tc. nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy ilyen esetekben az adó törlését, illetve visszatérítését mily haláridő alatt kell kérni. Ezért itt a K. K. H. Ö. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt általános érvényű jogszabály nyer alkalmazást, mely szerint többszörös adóztatás esetén az adó törlése, következésképen az ismételten befizetett adó visszatévítése az elévülési időn, vagyis a 92. §-ban meghatározott 5 éven belül bármikor kérhető. Ilyen ismételt adóztatásnak tekintette a bí róság nemcsak azokat az eseteket, amidőn az általános forgalmi adó ismételten rovatott le, hanem azo kat is, a mikor egy és ugyanazon bevételtől, ugy az általánrs, mint a fényűzési forgalmi adó és az áruszállításokra megszabott III. fok. szerinti illeték is leróvatott. Az ily bevételek ugyanis az 1921:XXXIX. te. 37. %-mvdk 10. és 14. pontjai érileimében nem esnek általános forgalmi adó alá és pedig a vonatkozó törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint nem azért, mintha a törvény általános forgalmi adómentességet kívánt volna ezeknek a bevételeknek biztosítani, hanem azért, hogy a kettős megadóztatás elkerültessék, amennyiben nemcsak a fényűzési forgalmi adó, hanem az áruszállítás után járó okira íi illeték is lényegében szintén forgalmi adó. A bizonyításnak innen elrendelt kiegészítése során a pénzügyi hatóság a panaszos közbeujöttével megállapította, hogy az 1925. és 1926. években 16.078 pengői tett ki az az általános forgalmi adóösszeg, amelyet a panaszos ugyanazon bevételei után a i'entebbiek szerint ismételten fizetett be. Ezért tekintettel arra, hogy a befizetés idöpoutjától a kérvény benyújtásáig, még 5 év el nem teli, ennek az összegnek a visszatérítését, illetve a panaszos folyó tartozásába való beszámítását el kellett rendelni. (Közig, bíró ág S174 1928. sz.) Vagyonátruházásiul. 1920:XXXlV.t.c. A rúroti vagyonátruházási illeték alá a vagyonátruházás és vagyonátszállás esik .s ek követelési joga akkor is az átszállás időpontjához igazodik, ha a vonatkozó szabályrendelet az illeték, követelltcl ?sét a telekkönyvi bejegyzéstől tette függővé. Indokok: B. község a megtámadott illetéket a m. kir belügyminiszter által 1924. évi január hó 4-én jóváhagyott és ezen jóváhagyásnak a községi közgyűlésen történt kihirdetését követő 30-ik napon életbelépett szabályrendelete alánján és azon — a telekkönyvbe az 1926. évi október hó 8-án bejegyzett — ingatlanvagyonátszállás után követeli, mely az 1923. évi augusztus hó 14-ón meghalt dr. í">. A.-tól való öröklés utján keletkezett. Dr. S. L. azon az alapon kéri az illeték alól való felmentései, hogy a községnek az örökhagyó halála napján beállott vagyonátszállás idejében nem volt joga ingatlan vagyonátruházási illetéket 2-3. sz. 89