Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1. szám - A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában
Baross Gábor: A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában. A só termelési tényezői — a bányák és üzemek — a magyar államnak nagyon értékes vagyonrészei. Az 1913. évi állami zárszámadás leltárában a „sójövedék" és „sótermelés" ingatlan vagyona együttvéve 483*6 millió koronával szerepel. A sárosi sófőzőtelepek, az aknaszlatinai és marosújvári marhasógyárak, a különböző kisebb erdélyi, de főleg a Máramaros vármegyei nagy kiterjedésű sóbányák — amelyek a sólermelésnek értékben 90%-át, mennyiségben 85%-át szolgáltatták — képezték azt A sótermelés 1911—1915. évi átlaga 2*5 q volt. A zárszámadási adatok szerint ennek a jelentékeny intézménynek nyers bevétele volt: 1870 1880 1890 1900 1913 millió koronákban 33-4 29-0 31-2 33'3 36"8 az összes állami bevételeknek 3-3% 4-7% 3-7% 3-1%' 1-5% A sómonopólium rövid alaki és anyagi ismertetéséből megállapítható, hogy az abból származó bevételek a jövedék természetével bírnak. Az intézmény származása tekintetében regalisztikus. Kizárólagos jellegét napjainkig teljes mértékben megtartotta, és pedig úgy a termelést, mint az árusítást illetőleg. Láttuk, hogy az államvagyonnak igen tekintélyes cselekvő része. A múltban egyik legfontosabb, ma számottevő bevételi forrás, tehát fiskális fontossága kétségtelenül fennáll. Egyedül az tehető vita tárgyává, hogy a jövedékek közérdekű jellegét a sómonopóliumnál megtaláljuk-e. A legtöbb szakember kétségbevonja, hogy a sóegyedáruság közgazdasági és szociálpolitikai szempontból üdvös, sőt igen komoly érvek hallatszanak fenntartása vagy általában a sónak még más formában való megadóztatása ellen is. Különösen az ipari és mezőgazdasági célokat szolgáló sóáruk megterhelését kifogásolják. Ezeknek az álláspontoknak van is némi jogosultságuk, de felmerül az a kérdés, hogy a mai magángazdálkodás és kereskedelem elvei mellett a fogya'sztás érdekei, főleg egyenletes kiszolgálása, biztosítható-e? A kereslet óriási méretei nem ejtik-e olyan kísértésbe a magánvállalkozást, amelynek következményei sokkal súlyosabban nehezednének a fogyasztóra, mint a lelkiismeretes, a közérdeket gondosan mérlegelő vezetés alatt működő állami intézmény árpolitikája? A múltban kapzsi kormányok üzérkedhettek a sóval addig, amíg a megzsarolt nép elkeseredése lázadásban tört ki, de ma már aligha akadna kormány, amely a sóárak megállapításánál elsősorban a kincstár és nem a közgazdaság érdekét tartaná szem előtt. A sómonopólium bevételei tehát a közérdekűség szempontjából is a jövedékek közé sorolhatók. C) A löpcregyedárusúg szintén regalisztikus eredetű és a XVI. század óta tartozik a királyi haszonvételek közé. Gyakorlására a magyar országgyűlésnek sohasem volt befolyása, mert a legfőbb hadúr jogkörébe tartozott, régi törvényeink tehát inkább az ország függetlenségének biztosításával összefüggésben említik s 1. sz.