Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Lakóház mint ingóság

Kakuk Sándor: Lakóház mint ingóság. Az ismertetésből látjuk, hogy a tervezet szerint megszerzendő és megszerzett építményi jog ingatlan. Azonban az építményi jog megszerzése és így a törvény különös oltalma két feltételhez lesz kötve: 1. érvényes jogalapon kötött szerződéshez, 2. telekkönyvi bejegyzéshez. További érve a felépítmény ingó minőségére az én sétatársamnak az, hogy mivel a város nem adta beleegyezését a felépítmény telekkönyvi bejegyzéséhez, azért a felépítmény csak ingóság marad, mert hiszen magánjogilag csak az az idegen telken épült felépítmény képez ingatlant, amely a telekkönyvbe be van jegyezve. Ennek az érvnek is kevés súlya van. Valamely dolog nem azért ingatlan, mert a telekkönyvbe be van jegyezve, hanem ingatlan már önmagában. Az ingatlan fogalmában a telekkönyvi felvétel nem foglaltatik benne. El kell azonban ismerni, hogy ezen érv az új polg. törvénykönyv tervezetének vonatkozó rendelkezéseivel egybevetve, a legsúlyosabb érve az ingóságelméletnek. A polg. törvénykönyv tervezete (továbbiakban csak Tervezetnek fogjuk nevezni) 434. §-ában meghatározza az ingatlan fogalmát ekként: „Ingatlanok a telkek, a föld felületének egyes határozott részei alkotó részeikkel együtt; minden más dolog ingó." A tervezet 437. §-a megadja az alkotórész fogalmát is, midőn kijelenti „Alkotórész a dolognak oly része, amelyet nem lehet elválasztani a nélkül, hogy a dolog vagy elválasztott része el ne pusztuljon, lényegében ne változzék, vagy a dologban az elválasztott rész értékéhez képest aránytalanul nagy kár ne essék. Alkotórész külön nem lehet tulajdon vagy dologi jog tárgya. Fentebb a Tervezetnek az építményi jogról szóló részének ismertetésében előadtam, hogy a törvény szerint megállapított építményi jog alapján emelt építmény és alkotórészei a vele terhelt ingatlannak nem alkotó részei, hanem önálló teleknek számítanak. Ezek előre bocsátása után az ingóelmélet ekként gondolkozik: Ha az építményi jog megalapításához az érvényes jogalapon megkötött szerződésen felül szükséges az is, hogy az építményi jog telekkönyvileg bejegyeztessék, hogyha továbbá a Tervezet kifejezett rendelkezése szerint csak az az építmény nem képezi a telek alkotórészét, amely törvény szerint lett megállapítva (érvényes jogalapon kötött szerződéssel és telekkönyvi bejegyzés által), akkor következik, hogy a telekkönyvi bejegyzés nélkül idegen telken emelt építmény a telek alkotó részének, vagyis a telektulajdonos tulajdonául volna tekintendő. Minthogy azonban a szerződés kifejezett rendelkezése, vagyis a szerződő felek akarata szerint a felülépítmény csak 98 év múlva, azaz a bérlet lejárta után megy át a telektulajdonos tulajdonába, azért a felépítmény a 98 év eltelte előtt nem lehet a telek alkotó része s így nem is ingatlan, hanem a Tervezet 434. §-ának világos meghatározása szerint, mint „minden más dolog", ingóság. Ezen ügyesen felállított okoskodást magából a Tervezetből kell megcáfolni. 372 10. sz.