Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Lakóház mint ingóság

Kakuk Sándor: Lakóház mint ingóság. „Az előadottakból következik, mondja a bíróság, hogy panaszos az illetékezés alá vont jogügylettel ingatlanokat nem szerzett s ennélfogva 43/io%-os vételi illetékkel meg sem róható." Ez az elvi jelentőségű határozat és indokolása ámbár reá az ellenvélemény azért hivatkozik, hogy az idegen telken épült ház ingó voltát igazolja, éppen az ellenkezőt bizonyítja. Kitűnik ugyanis belőle, hogy az idegen telken emelt építményt a m. kir. közig, bíróság is ingatlannak ismeri el, amikkor fentebb azt mondja, hogy a lejártakor a telektulajdonos által meg nem váltott épületeket a bérlő köteles lebontani, amikor is az általa emelt épületek ingókká válnak. Tehát csak a lebontás ténye által lesz az idegen telken em^lt ház is ingóvá. Ebből világos, hogy az idegen telken emelt ház feltétlenül ingatlan. Ami természetes is. Van azonban eme határozatban oly jogi kijelentés is, amely ma már nézetem szerint nem követelhető. Azt mondja ugyanis, hogy a bérlet tartama alatt a bérlő által emelt épület nem megy át a bérlő tulajdonába, mert magánjogunk szerint az idegen telken emelt építményre, mint ingatlanra csak a telektulajdonos szerezhet tulajdont, a bérlő és jogutód azonban nem. Ez a jogszabály azonban csak oly jogesetekre alkalmazható, amelyekben az építmény sorsa felől nem intézkedtek, mert ha abban állapodttak meg a felek, hogy a felépítmény csak a bérlet lejárta után s akkor is csak megváltás ellenében megy át a telektulajdonos tulajdonába, ellen esetben a bérlő lebontani köteles és elvinni, akkor nyilvánvaló, hogy az építmény úgyis mint ingatlan — nemcsak mint anyaghalmaz — a bérlőé. Kell, hogy így legyen, mert a telektulajdonos akarata ellenére nem lehet a bérlet tartama alatt építménytulajdonos, maga a telek pedig nem jogalany, hanem jogtárgy s ha ahhoz az elmélethez ragaszkodunk, hogy a bérlő egyáltalán nem lehet tulajdonosa az építménynek, akkor hol keressük az ingatlantulajdonost, a háztulajdonost? Már fentebb reámutattam, hogy a gazdasági élet is azt követeli, hogy az idegen telken építtető (bérlő) és jogutóda az építménynek teljes jogkörrel tulajdonosa legyen. A gyakorlati életből erednek azok a szerződések is, amelyekről ez a méltatás is éppen szól. Városunktól az egyesek 98 évre vették bérbe a telket, amelyre kötelesek voltak építkezni. A bérlethez rögzítve nincsenek. A városi tanács hozzájárulásával a bérletet is, de a felépítményt is átruházhatja. Nagyon természetes, hogy a bérletet olyannak fogja át- és eladni, aki a felülépítményt is megveszi. A felülépítmény megtérítési összegét (visszteher, vételár) ő, nem pedig a telektulajdonos szabja meg. De joga van az építési szabályrendeletek korlátain belül úgy építkezni, a hogy akar. A felépített házat lebonthatja, helyette másat építhet, vagy az előbbit átalakíthatja, A felépítményt az építtető, illetve jogutóda meg is terhelheti. Nem ugyan jelzálogilag, mert telekkönyvezve nincs, hanem a város javadalmi hivatalában az arra vonatkozólag megállapított módon. Amint látjuk, tehát a bérlő és jogutóda a felépítménnyel teljesen szabadon rendelkezik, a tulajdonban foglalt összes jogosítvá370 10. sz.