Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. Vagyonátruházási illeték. 1920 : XXXIV. t.-c. R6. §. 236. A síremlék karbantartási költségei a levonható terhek közé nem sorolhatók. (Közig, bíróság 23.741. 1926. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920: XXXIV. t.-c. 81. §• 237. Ha valaki örökségéről meghatározott személy javára mond le, az örökösödési illeték alól csak akkor és annyiban mentesül, ha és amenynyiben az örökség kijeiölcs nélkül is a kijelölt személyre szállott volna. Indoléok: A panaszosok, mint a néhai Q. A.-nénak 1/o—Ve részben törvényes örökösei, a hagyatéki tárgyalás rendjén örökrészükről ingyen 'emondtak velük egyenlő arányban örököstársuk, Q. M. javára. így a panaszosokat nem illeti meg az örökösödési illeték alól való teljes mentesség, mert ennek csak abban az esetben van helye, ha a lemondás a nélkül történik, hogy a lemondó megjelölné azt a személyt, akinek javára a lemondás történt, de ha a lemondás meghatározott személy javára történt, a mentesség a lemondót csak akkor illleti meg, ha az örökség kiejlölés nélkül is a megjelölt személyre szállott volna. Az előrebocsátott tényállás szerint a lemondás nem általánosságban történt, hanem meghatározott személy javára s e kijelölés nélkül a panaszosok örökrésze nem szállott volna egyedül a megjelölt személyre, mert rajtakívül még három olyan örököstársa maradt az örökhagyónak, aki a hagyatékban részesedik. Éppen ezért a panaszosok örökösödési illeték kötelezettsége az idézett §. (3) bekezdése értelmében fennáll, de nem egész örökrészük, hanem annak csupán háromnegyed része után lomondásuk folytán ugyanis a hagyaték négy örököstárs között oszlik meg. Ezért örökrészüknek negyedrésze kijelölés nélkül is a megjelölt személyre: Q. M.-ra szállott volna. Ez után a rész után tehát a panaszosokat az elől idézett törvényes rendel kezés szerint öröklési illeték nem terheli. (Közig, bíróság 2.713/1926. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920: XXXIV. t.-c. 57. §. 238. Ha a szerződésnek az illeték kiszabása céljából való bemutatása elmulasztatott s az e miatt felvett hivatalos lelet az elmulasztott határidő eltelte utáni 30 napon túl, de 90 napon belül a kiszabást eszközlö pénzügyi hatósághoz került, csak az illeték összegének iele szabható ki bírság címén. (Közig, bíróság 13.127. 1927. sz.) Vagyonátruházási illeték. 5003/1924. P.M. sz r. 2. §. 239. Az illetékre a felek által a saját egyoldalú kiszámításuk alapján történt befizetésnek az állampénztár részéről való elfogadása és elkönyvelése nem jelenti a felek által egyoldaiúiag kiszámított illeték felülbírálását és a helyességének az államkincstár részéről való elismerését és nem pótolhatja a törvény szerint a pénzügyi közegek által elvégzendő szabályszerű illetékkiszabást. Ez csupán az illetékre eszközölt előzetes és egyoldalú kiszámításon alapuló befizetésnek tekintendő, amelynek az érvényben levő szabályok szerint való elszámolását igényelheti csupán a fél az annak idején szabályszerűen kivetett illetékösszegre. (Közig, bíróság 16.016/1926. sz. Vagyonátruházási illeték. 1920: XXXIV. t.-c. S7. §. 240. A hagyatékból az örökhagyó eltartásával felmerült kiadás nem vonható le. Indokok: Panaszos az örökhagj'ó hagyatékából levonásba hozatni kéri az örökhagyó utolsó 4 évi eltartási költséget is. Az 1920. évi XXXIV. t. cikk 86. §. örökhagyó utolsó betegségének költségeit engedi csak hagyatéki teherként levonni. Az ettől eltérő, a rendes eltartással járó költségek tehát ezen a címen levonásba nem hozhatók. De nem hozhatók levonásba adósság címén sem, mert panaszos saját előadásából kitűnik, hogy örökhagyót az eltartásával felmerülő költség megtérítése iránt vállalt kötelezettség nélkül tartotta. (Közig, bíróság 19.078/1925. sz.) Vagyonátruházási illeték 1920: XXXIV. t.-c. 108. §. és késedelmi kamat. C( 0/1927. P.M. sz. r. 31. §. 241. I. Vállalatok egyesülése esetén a vagyonátruházási illeték szempontjából közömbös, hogy a beolvadó vállalat illeték egyenérték fizetésére 345 8—9. SZ.