Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban
Joggyakorlat. íott állandó házadómentesség nem jelent adómentességet, csupán a házadó alól való mentesítést. Az ilyen épületek bérbeadás esetében az épület tulajdonosára nézve már számszerűleg megállapítható hozadékot jelentenek és ily esetre a házadó alól való mentességének fentebb körülírt indokai fenn nem álla--1' és pedig annál kevésbbé, mert a bérbevevő a maga vállalatát terhelő adónak alapjánál a fizetett bért üzleti kiadásként levonni jogosult. A H. H. Ö, 4. §-ának rendelkezése tehát helyesen alkalmaztatott. (Közig, bíróság 7.408/1927. sz.) Házadó. 1925 : XVIII. t.-e. 14. §. 216. Nincs helye a kir. közigazgatási bírósági eljárásnak abban a kérdésben, hogy a háztatarozás címén adómérséklésre igénnyel bíró háztulajdonost a szabad rendelkezési jog megilleti-e, vagy sem. indokok: A panaszosok annak bejelentése mellett, hogy házukon tatarozási munkálatokat végeztettek, a királyi adóhivataltól és felebbezés során a királyi pénzügyigazgatóságtól oly értelmű határozat kiadását kérték, amely igazolja, hogy erre a házukra a házadó és járulékaira vonatkozólag az 1925. évi XVIII. t.-c. 1. fej. 1. §. 3. pontja alapján a pénzügyi hatóság által adókedvezményben részesítendők és arra jogosultak. Panaszukban is ezt a kérelmet tartják fenn. Az eljárás során csupán az az elvi vita fejlődött ki, hogy a háztulajdonos, akinek a hivatkozott törvény 9. §-a alapján adómérséklésre van igénye, tekinthető-e olyannak, vagy sem, akit a törvény 1. fej. 1. §. 3. pontja alapján a szabad rendelkezési jog megillet. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott törvény 14. §-a a törvény I. részének végrehajtásával a népjóléti és munkaügyi m. kir. minisztert bízta meg s így a szabad rendelkezési jog megadását tartalmazó bizonyítványok kiadása nem a királyi pénzügyi hatóságok hatáskörébe tartozik, tekintettel továbbá arra, hogy abban a kérdésben, megilleti-e a panaszosokat a 9. és 10. §-ban nyújtott kedvezmény, s ha igen, milyen mérvben, kérelem hiányában még elsőfokú határozat s'ncs, a panaszt hatáskör hiányában vissza kellett utasítani. (Közig, bíróság 7.820/1928. sz.) Házadó. H. H. Ö. 5. §. 217. Nem lehet visszavonni az ideiglenes házadómentességet, ha a vonatkozó határozat anyagilag helyes és jogerős még akkor sem, ha az törvényellenesen adatott meg. Indokok: A pénzügyigazgatóság azon az alapon érvénytelenítette a panasszal megtámadott végzésben az engedélyezett rendkívüli házadómentcsséget, hogy az épület régi falak felhasználásával emeltetett, tehát panaszosnak adómentességre igénye nincsen. A vitás kérdés tehát elsősorban az, hogy a már megadott házadómentességet vissza lehet-e vonni, ha a vonatkozó határozat anyagilag helyes és jogerős. A jelen esetben ugyanis már a mentesség kérdésében való döntés előtt vitás volt az, hogy a régi falak fel lettek-e használva és panaszos a házadómentesség iránt 1922. évi november hó 23-án a pénzügyigazgatósághoz benyújtott kérvényében előadta, hogy a tűzvész folytán „az emeleti rész teljesen lakhatatlanná" vált és a „földszinti lakás használhatósága céljából ideiglenesen a földszintet deszkával" befedette, — vagyis a földszinti falak épen maradtak. Az 1923. évi január hó 31-én foganatosított szemle alkalmával felvett és panaszos által is aláírt jegyzőkönyv is igazolja, hogy a régi földszinti alapfaiak részbeni meghagyásával", vagyis ófalak felhasználásával „teljesen új emelet" létesíttetett. Nem lehet tehát azt állítani, hogy panaszos az eljárás folyamán a rendkívüli házadómentesség megadásánál döntő tényállásra nézve a pénzügyigazgatóságot félre vezette volna és a vonatkozó határozat ezen okból anyagilag helytelen volna. Ha pedig a mentesség engedélyezésére vonatkozó határozat anyagilag helyes és a panaszossal szemben anyagilag is jogerőre emelkedett, a rendkívüli házadómentesség megadása reá nézve olyan jogszerzést jelent, amelyet visszavonni nem lehet, mert az eljárás szabályszerű volt és panaszost semmiféle félrevetési cselekedet nem terheli. (Közig, bíróság 8.864/1927. sz.) 8—9. sz. 339