Az adó, 1927 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Elévülés a pénzügyi jogban különös tekintettel az illetékekre

Dr. Takács Gy.: EUvülés a pénzügyi jogban különös tekintettel az illet ekekre^ mmiliimimilllllMMIIIIIIIMIIIIHilllll iliiUIIIIIHIIIIIUllHIIIIIHIIIMMHlíIMIHIM 1 rendelkezik a 191/1884. sz. közig. bír. határozat is kimondván, hogy vétbizonyítvány híján a fél tagadásával szemben az a körülmény, hogy az adóhivatal számfejtőkenyvében a kézbesítés napja fel van tüntetve, bizonyító erővel nem bír. Zálogolás esetén az elévülést a zálogolási jegyzőkönyv (nemleges zálogolási jegyzőkönyv) fel v étele és annak a fél által történő aláírása szakítja meg. Félbeszakítja az elévülést a fizetési halasztás, illetőleg részletfizetési engedély kérése, valamint a halasztás, részletfizetés engedélyezése és a részletfizetés teljesítése is. 4. Bekebelezés esetében csakis az a hátralék, illetőleg a hátraléknak az a része tekinthető biztosítottnak, amely a bekebelezés óta történt befizetésekkel vagy leírásokkal fedezve még nincsen. Az elévülés szempontjából közömbös, hogy a fél egyetemlegesség vagy kezesség alapján köteles-e a tartozást fizetni. Csőd esetén a bejelentett köztartozások elévülése a csőd tartama alatt szünetel. 5. A büntethetőség elévülését illetőleg a közadókezelési H. Ö. 134. §-a, valamint az 1882. és 1885. évi illetékügyi H. Ö. 220. §-a úgy intézkedik, hogy az a kihágás, amelyért a tettes vagy részes a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számítandó 3 év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet, illetve a közadókezelési 11. Ö. szerint: elévült. A büntethetőség elévülésének illetékügyi és közadókezelési rendelkezése között az a különbség, hogy míg a közadókezelési szabály kifejezetten a jövedéki kihágásokra alkalmazza a büntethetőség 3 évi elévülési idejét, a többi mulasztás bírságolási lehelóségéneK időbeli határáról azonban hallgat, minek következtében ezekre a 3 évi elévülési idő csak per analógiám alkalmazható, mert nem lehet a kisebb mulasztást jobban sújtani, mint a nagyobbat, addig az illetékügyi rendelkezés minden mulasztásra egyaránt vonatkozik. Bár a törvényes rendelkezések itt is kihágást mondanak, azonban e szakaszok histórikumából, így az 1868. évi illetékügyi H. Ö. 240—269. §-ig terjedő részéből világosan látjuk, hogy kihágás alatt minden mulasztást értenünk kell. A büntethetőség elévülését az illetékek területén hivatalból kell megállapítani, mert kifejezett rendelkezés szerint az elévülési idő eltelte után a mulasztás többé nem lehet büntetés tárgya. A büntethetőségnek egyéb közadóra vonativozó elévülése esetében a hivatalbóli konstatálás vitatható. Kétségtelen az, hogy a mulasztások büntethetőségének elévülése tekintetében az illetékekre a közadókezelési H. Ö. szabályai nem vonatkoztathatók, mert ez utóbbinak 133. §-a a külön szabályok fennállását megtűri. így természetesen fennáll az illetékeknél is unikumot képező az a szabálya P vagyonátruházási illetéktörvénynek, mely a büntethetőség elévülésének határidejét öt évben állapítja meg. E körben igen lényeges kérdés az, hogy a már kiszabott bírságok és jövedéki pénzbüntetések behajthatósága mikor évül el. Az 12