Az adó, 1927 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Elévülés a pénzügyi jogban különös tekintettel az illetékekre

I)r. Takács G\\: Elévülts a pénzügyi jogban különös tekintettel az illetékekre. •iniiiinmiiHfHiminMHUinnuumirrniiiMiianttHiiiiu: EMOB §-ávál s az 1909 : XI. t.-c. 85. §. 1 a) pontjával.) Ilyformán tehát a bélyegben lerovandó illetékek nagy tömegét elévülés alá az 1909 : XI. t.-c. előtt egyetlen törvény sem vonta. Megfeledkeztek róla s így azokra elévülési jogszabályt alkalmazni csak per analógiám lehetett.1) A behajtásra vonatkozólag is csak hevenyészett intézkedést találunk az 1883 : XLIV. t.-c. elévülési szakaszában. Azt mondja a törvény, hogy elévül az adó vagy illeték, ha az a kivetés évétől kezdve öt év alatt nem szorgalmaztatik, vagy nem biztosíttatik. Eltekintve attól, hogy a „kivetés évétől számított öt év" egyáltalán nem tekinthető szabatos időmeghatározásnak azon a területen, ahol egyetlen nap is döntő jelentőséggel bírhat, még egy egész különlegesen goromba hibára is akadunk. Az idézett törvényszakasz terminológiájával élve: elévült az adó vagy illeték akkor, ha öt éven belül nem szorgalmaztatott vagy biztosíttatott. A behajthatóság elévülésének ez a negatív formája a legszimplább és legmegválaszolhatatlanabb kérdésnek lett a szülőanyja. Annak a kérdésnek, hogy miként alakul az elévülés a kivetett közteher szorgalmazása után? A mai terminussal azt mondanók, hogy az elévülés megszakadt. A törvény gondol is ilyesmire, de nem határozottan és főleg nem mondja, amiből az a furcsaság származott, hogy az elévülésnek szorgalmazás általi megszakítását betű szerint örökérvényűnek kellett tartani, mert arról, hogy új elévülési időszak kezdődnek, a törvényben szó sincsen s ily időszakok elméleti megalkotására nem a törvényből, hanem kerülő okoskodásból és magánjogi analógiából kellett rájönni. Ezeken a szembeötlő hibákon segített úgy, ahogy az 1909 : XI. t.-c. 85. §-a, mely „az adótárgy keletkezését" expressis verbis a szorosabb értelemben vett adókra korlátozta, {ha) pont), minek következtében a bélyegben lerovandó illetékek elévülése a taxatív felsorolásból e helyütt is kimaradt s az l.ej pont ama rendelkezése alá kellett sorolni, amely szerint „az illetékeknek kiszabhatása tíz év alatt általában elévül". A behajthatóságra vonatkozóan a törvény azt mondja, hogy az adók és illetékek elévülnek, „ha a kivetés évétől, illetőleg birtokon belüli fellebbezés esetén a tartozás jogerőssé váltától kezdve öt év alatt a félnek kézbesített írásbeli intés vagy zálogolás, avagy telekkönyvi bekebelezés által nem biztosíttatnak. Ha az érvényesítés ezen módjainak bármelyike is alkalmaztatik, az a még be nem következett elévülést félbeszakítja, illetőleg az elévülés időtartamái további öt évvel hosszabbítja meg44. A bélyegilletékek elévülésére vonatkozó első intézkedést az 1912 :LIII. t.-c. 37. §-a tartalmazza, mely az 1909 : XI. t.-c. 85. §-át többek közt akként módosítja, hogy az illeték elévülése beáll öt év *) Ez az állítás annál is inkább fennáll, mert az illetéktörvények a közadókezelés körében szabályozott elévülés alá csak a készpénzben fizetendő illetékeket inalták s a bélyegilletékek elévülési ideiére vonatkozólag szabály nem volt. f 3