Az adó, 1927 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 4-5. szám - Ügyvéd és ellenőrző szakértő szerepe az adócsalási eljárásoknál
Dr. Spiró Dezső: Ügyvéd és ellenőrző szakértő szerepe az adócsalásnál. szembesítések útján döntik el a kérdést, hanem iratokba merülve, akták felé görnyedve alkotják meg véleményüket Az iratoknak, a vizsgálat aktáinak ilyen jelentősége mellett, természetes volna, hogy a felek vagy képviselőik ezeket az iratokat szabadon megtekinthessék, észrevételeiket rájuk megtehessék. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a pénzügyi hatóságok általában a legnagyobb nehézségeket támasztják az iratoknak a nyomozati, vagy vizsgálati eljárás során való betekintése tekintetében. Az ügyvéd rendszerint csak akkor jut abba a helyzetbe, hogy az iratokat zavartalanul, teljes összefüggésükben áttanulmányozhassa, amikor az adócsalási ügy már a büntető bíróságnál van. A tapasztalat szerint azonban az ügyeknek csak elenyésző százaléka jut a büntető bírósághoz. A felek a pénzügyi hatóságnál rendszerint egyezséget kötnek, nem akarván magukat kitenni a kellemetlen bűnvádi eljárásnak. Legtöbb esetben tehát a büntető konzekvenciákat a pénzügyi hatóság állapítja meg, o nélkül, hogy a félnek módja volna a védekezés minden lehetőségét kihasználni. A pénzügyi hatóságok az iratok megtekintésének jogát azokra az iratokra korlátozzák, melyeket a íél maga is ismer (általa aláírt jegyzökönyveire, lefoglalt irataira). A máshonnan beszerzett adatokat a fél elé nem táriák és így a íél vagy ügyvédje, sötétben kénytelen védekezni. Az iratok rendelkezésére bocsátásának ez a fukarsága semmiféle célszerűségi szempontot nem szolgál csak egy eredménye van, az ügyvéd munkájának megnehezítése, felesleges energiák tékozlása, az anyagi igazság elhomályosulása. Teljesen félreértik a pénzügyi hatóságok az ellenőrző szakértő szerepét és jogkörét is, az adócsalási eljárásoknál. Az ellenőrző szakértő rendszerint könyvvizsgálatoknál, esetleg becslési eljárásoknál képviseli a íél érdekeit. Az ellenőrző szakértőnek joga van a vizsgálatnál jelen lennie, észrevételeit megtenni, a vizsgálat menetét célszerűségét, okszerűségét ellenőrizni. A helyesen felfogott ellenőrző szakértői szerep kollaborációt jelent, együttműködést, egy cél felé való törekvést, különböző nézőpontok egymásmellé állításával. A jogesetek elbírálásának relativitása, egy ugyanazon dolognak különböző szempontok szerint való mérlegelésének lehetősége teszi szükségessé az ellenőrző szakértő szerepét. Mi sem természetesebb, minthogy az ellenőrző szakértőnek az eljárás minden stádiumában, részvételi, tanácskozási, észrevételezési joga van. A pénzügyi hatóságok ezzel szemben az ellenőrző szakértőt rendszerint már csak a befejezett könyvvizsgálathoz, becslési eljáráshoz engedik hozzá, midőn már az anyag össze van gyűjtve, midőn már a könyvvizsgálati jegyzőkönyv fel van véve, akkor jöhet az ellenőrző szakértő megjegyzéseit megtenni. Ez a módszer az ellenőrző szakértőnek magából a vizsgálat menetéből, mozaikszerűen összetevődő részleteiből való kizárása, technikailag lehetetlenné teszi az ellenőrző könyvszakértő eredményes működését. Olyan ez, mintha egy boncolásnál az ellenőrző orvosszak4—5. sz 157
