Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1. szám - A forgalmi adók és az illetékek érintkezési pontjai 1. [r.]
Joggyakorlat. Allatforgalml adtf. 1921: XXXIX. t.-c. 14. §. 23. Az állatforgalmi adó lerovása tekintetében az eladó felet egyetemleges fizetési kötelezettség nem terheli. Indokok: A vizsgálati iratokbői megállapított tényállás szerint panaszos a Pápa városban 1923. évi március hó 27-ikén megtartott országos vásáron 1 db. tehenet adott el bemondása szerint 15J.0Ü0 koronáért egy előtte ismeretlen egyénnek, aki azt ugyanakkor tovább eladta 155.000 koronáért Cs. K-nak, aki ezután a vételár után járó állatforgalmi adót lefizette. Ez alkalommal! kiderült, hogy az első vevő, akinek kilétét kinyomozni nem sikerült, a tehenet nem irattá át nevére s a 152.000 korona vételár után járó 4.560 korona állatíorgalmi adót sem fizette le, miért is a pénzügyigazgatósiág panaszost mint eladót s egyetemleges fizetésre kötelezett felet az állatforgalmi adóról szóló törvény végrehajtása iránt kiadott 1921. évi 119.600. sz. pénzügyminiszteri utasítás 5. §. 5-ik bekezdésére hivatkozással a megrövidített 4.560 korona állatforgalmi adó megfizetésére kötelezte s egyben 5.000 korona pénzbírság megfizetésében marasztalta el. A panasz alapos. Panaszos a vizsgálat során meg nem cáfolt állítása szerint a tehenet szabályszerűen kiállított marhalevél mellett adta el a vásárban s a vételárat a marhalevélnek megfelelő részén névaláírásával bevallotta s ezzel az 1921. XXXIX. t.-c. 18. §. 2-ik bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tett. Ugyanezen törvény 19. §-a szerint az állatforgalmi adót a szerző fél köteles leróni. Sem a hivatkozott törvény, sem a végrehajtási utasítás nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az adó lerovása tekintetében az eladó felet a vevővel együtt egyetemleges fizetési kötelezettség terhelné, a 119.600/1921. sz. végrehajtási utasításnak a királyi pénzügyigazgatóság által idézett 5. §. 5. pontja pedig az eladó egyetemleges felelősségét csupán adócsalás esetére állapítja meg abban az esetben, ha a felek a vételárat a valóságosnál alacsonyabb összegben vallják be. Minthogy adófizetési kötelezettséget törvényes rendelkezés hiányában megállapítani nem lehet, a panasznak helyet adva, panaszost a tőle egyetemleges fizetési kötelezettség címén követelt általános forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége alól fel kellett menteni. Az 5.000 korona pénzbírság jogossága ellen irányuló fellebbezés elbírálásiára a hivatkozott törvény 26. §. értelmében a magyar királyi pénzügyminiszter illetékes. (Közig, bíróság 2.479/1924. sz.) Atlatforgaltni adó. 1921: XXXIX. t.-c. 21. § 24. A levágásra vásárolt állat húsának elkobzása a lefizetett állatforgalmi adó visszautalására igényt nem ad. (Közig, bíróság 15.291/1923. sz.) Általános forgalmi ado. 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §. 25. Adóztatási szempontból a tevékenységek szigorúan megkülönböztetendök s ezért nem jogos az oly adóztatás, mely azon az alapon vont forgalmi adó alá szolgálati tevékenységet, mert az azt folytató fél ezen tevékenysége mellett forgalmi adóköteles tevékenységet is fejtett ki. indokok: Panaszos a Sz. B. bőröndés bőrdíszműáru-gyára budapesti cégtől helyi képviselői minőségében élvezett jutalékok után 1921. évi szeptembertől 1922. évi február hó végéig össizesen lerótt 1668 K általános forgalmi adónak visszatérítését kérte azért, mert mint a nevezett cég alkalmazottjának kereseti tevékenysége adóval nem róható meg. Ezt a kérést a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal azért utasította el, mert panaszos saját beismerése szerint is nemcsak a cég áruit adja el, hanem oly cikkekben, melyeket a nevezett cég nem gyárt, saját számlájára is dolgozik s így tevékenysége önálló vállalkozásnak minősül. A panaszt jogosnak kellett elismerni. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §-ának harmadik bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából nem tekinthető önálló kereseti tevékenységnek az oly tevékenység, midőn valaki bér- vagy szolgálati viszonyban munkaerejét egy vagy néhány munkaadó számára köti le. Panaszos igazolta, de különben nem is vitás, hogy a Sz. B. cégnél mint helyi képviselő áll alkalmazásban, az e minőségében élvezett jutaléka után tehát az általános forgalmi adó nem követelhető. Ha panaszos 1. sz. 43