Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A forgalmi adók és az illetékek érintkezési pontjai 1. [r.]

Joggyakorlat. rona. A kir. pénzügyigazgatóság az 1921. évi nyereségtöbbletadó alapját olyképen számította ki, hogy a hét hónap eredményét 12 hónapra egészítette ki, s ebből az összegből vonta le a vállalat saját tőkéjének 6%-át. A panaszos cég azonban idényvállalat, amely működést csak a nyári hónapokban fejt ki; s így a nyári hónapokban elért üzleteredmény az egész év üzleteredményének tekintendő. Az 1909 : VIII. t.-c. 16. §-a nem nyerhet alkalmazást olyan vállalatoknál, amelyeknek mérlege az időszakos üzleti tevékenység teljes időtartamát felöleli, mert ennek az idézett törvényszakasznak célja nyilvánvalóan a második üzletév adóalapjának a kiegészítés útján való olyan biztosítása, hogy a második üzletév adójának egy teljes évi üzleti tevékenység szolgáljon alapul. Tehát csakis olyan esetekre alkalmazható ez a rendelkezés, amelyeknél a második üzletév működési tartama hoszszabb, mint az első (csonka) üzletévé volt. Az adott esetben tehát az 1922. évi társulati adót is helytelenül vetette ki a pénzügyigazgatóság, midőn az 1921. évi adóköteles üzleti eredmény 12/7-ét vette alapul. Annál inkább helytelen a panaszolt 1921. évi nyereségtöbbletadó kivetése, mert ilyen kikerekítésre vonatkozó rendelkezést az 1916 : XXIX. t.-c. 4. §-a nem is tartalmaz. A nyereségtöbbletadónál ugyanis adó alá tartozó hadiüzleti évi nyereség mindig csak az illető hadi üzleti évnek nyeresége, tekintet nélkül arra, hogy ez az üzleti év teljes vagy csonka év. (Közig, bíróság 321/1925. sz.) Társulati adó. 1922: XXIV. t.-c. 34. § 10, Adatok hiánya címén könyvvizsgálat mellőzésével, becslés útján szabálytalan az adóztatás. Indokok: Panaszos adójának a kivetésénél a zárszámadás adatainak mellőzése mellett becslés alapján állapították meg az adóköteles jövedelmet, mert adózó fél az áruleltárt a beszerzési és az előállítási áron alul értékelte. A becslés útján történt adóztatás ellen irányuló fellebbezést a pénzügyigazgatóság elutasította, mert a cég a bekívánt adatokat nem terjesztette be. Sem a fizetési meghagyás, sem a határozat indoka nem helytálló. Az a körülmény, hogy a leltár értékelése nem felel meg az 1922 : XXIV. t.-c. 14. §. 18. pontjában foglalt rendelkezéseknek, nem szolgálhat indokul arra, hogy a zárszámadás adatai a törvény rendelkezéseivel szemben az adóztatásnál teljesen mellőztessenek, és minden törvényes rendelkezés hiányában becslés alapján állapíttassák meg az adó. Ha az értékelés nem felel meg a törvény rendelkezésének, akkor a felhívott törvényszakasz alapján az értékelést adózás szempontjából ki kell igazítani és a mérlegszerű nyereséghez a kiigazítás szerint mutatkozó különbözetet hozzá kell számítani, mert olyan törvényes rendelkezés, hogy a vállalatnak az árukészletet a 14. §. 18. pontja szerint kell értékelnie, nincsen, hanem a mérlegszerű nyereséget kell ezen rendelkezésektől eltérő értékelés esetén megfelelően kiigazítani. Ma pedig a vállalat az adó helyes megállapításához szükséges adatokat nem terjeszti be, akkor a felhívott törvény 33. §-a szerint a pénzügyigazgatóság azokat a vállalat költségére foganatosítandó könyvvizsgálat útján köteles beszerzeni. Nem lehet tehát adatok hiánya miatt a zárszámadást mellőzve becslés alapján adóztatni csak azért, hogy a hiányzó adatok beszerzése céljából szükséges könyvvizsgálat elmellőztessék. (Közig, bíróság 6.905/1924. sz.) Vadászati adő. Ő.007/1924. sz. P. M. r. 10. §. 11. Vadászjegy iránti igénybejelentés láttamozását nem lehet megtagadni azon a címen, hogy az igénylő az előző törvények hatálya alatt fegyvertartási kihágásért elítéltetett. Indokok: Az 1924 : IV. t.-c.-ben a kormány részére adott törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátott s így törvény erejével bíró 1924. évi 5.007. sz. pénzügyminiszteri rendelet, mellyel a fegyveradóról és vadászati adóról szóló 1883 : XXIII. t.-c. és 1921 : X. t.-c. rendelkezései az 1924. évi augusztus hó 1-én kezdődő vadászati évtől kezdve hatályon kívül helyeztettek, 1924. évi július hó 1-én hatályba lépett. Ennélfogva a panaszló 1. sz. 39