Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Koroly: A társluati adó reformja. melyben közzétettem azon kutatásaim eredményét, melyek a pénzügyi jog és gazdaságtan határkérdéseinek kifürkészésére törekedtek, s amelynek III. fejezete e kutatások eredményeinek egyrészét, minden konzekvenciájával együtt feltárta. „A magas adókulcsok destruáló hatásának lényege az, hogy sokszorosan nagyobb értékpusztítást végeznek, mint amennyi jövedelmet az államnak hoznak. Ma azonban tőkék semmisülnek meg, a termelés is szükségképen csökkenni fog, minek következménye a nemzeti árukereslet további összezsugorodása és újabb gazdasági krízis, munkanélküliség és a gazdasági, s ezzel kapcsolatban talán még a politikai életnek is összeomlása."1) Ezen elméleti tárgyú következtetések mellett azonban az 1922 : XXIV. t.-c.-ben foglalt adókulcsok túlmagas voltára még egy szempontból rá akarok mutatni. Ezen adókulcsok a törvény 20. §-a értelmében 16—30%-ig emelkednek, ellentétben az 1909 : VIII. t.-c. 20. §-ával, mely szerint az adókulcs általában 10—20%-ig emelkedik. Az adókulcsok progresszivitása oly módon van elrendelve, hogy amennyiben a nyereség a vállalat saját tőkéit reprezentáló tiszta vagyonnak 10%-át teszi kí, fentjelzett minimális adókulcs alapján történik az adózás, a jövedelmeknek a saját tökéhez való viszonyában 5—5%-os emelkedés: 2—2%-kai emeli az adók kivetési kulcsát. Miként ebből látható, az 1922 : XXIV, t.-c. igen jelentékeny módon emelte a társulati adó kulcsát. Ezen emelést a törvény megalkotásakor a pénzügyi kormányzat csak azon ígéretével tudta keresztülvinni, mely szerint a régebbi adótörvény szerint megállapított adók után fizetendő pótadók felszámításának helye nem lesz. Ennek igazolására szószerint idézem az 3922 : XXIV. t.-c. 27. §-át: „A társulati adó után az 1890 :1. t.-c. 23. §-a, illetve az 1920 : XXVII. t.-c. 3. §-a alapján kivetendő útadón kívül egyéb állami pótadót kivetni nem szabad", továbbá 28. §-át: „A társulati adó után járó helyhatósági pótadónak a vállalat terhére a jelen törvény 20., illetve 22. §-a értelmében kivetendő adó keretein belül leendő mikénti megállapítását a községek (városok) és vármegyék háztartásának szabályozásáról alkotandó törvény fogja szabályozni". A 28. §. kissé homályos szövegezésének megvilágítására idézem továbbá a torvényjavaslat vonatkozó miniszteri indokolásából: „Minthogy az adókulcsok emelése, de különösen az adóalapok teljes feltárása következtében az állami adó összege nagyobb lesz a mai alapadónál, amely eddig a községi (városi) és törvényhatósági pótadók alapja volt, s minthogy a társulatok adóztatásának egyöntetűségéről kívánok gondoskodni, a községi (városi) adót befoglalom az előző szakaszok szerint megállapított adóba." Az új társulati adókulcsok tehát eredetileg úgy voltak kontemplálva, hogy azok után semminemű pótadó kivetésének helye nem lesz, sőt a magas kulcsok indokolására legfőbb mértékben az szolgált, hogy a pótadók ezen kulcsokban már bennfoglaltatnak. A *) Az Adó, Adó- és llletékiigyi Szemle, 1924. évfolyam, 325. sz. 400 in