Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja. fordult elő az, hogy az őstermelés finanszírozta volna a kereskedelmet és fogyasztást. Soha még nem fordult elő, hogy az őstermelő nyújtott volna gabonahitelt, hogy ő szállított volna gabonát későbbi fizetésre. A gazdasági krízis leküzdése ma kizárólag az ipari produkció faktorai és a bankok kezében van. A küzdelem azonban, amelyet folytatnak: emberfelettien nagy és nehéz küzdelem. De jaj az egész magyar gazdasági életnek^ ha a pénzügyi kormányzatunk és a törvényhozás nem áll a társulatok mellé és nem segíti őket eme munkásságukban. Csonka-Magyarországon a társulatok prosperálására sokkal nagyobb figyelemmel kell lenni, mint bárhol másutt Európában. A társulatokkal áll vagy vele pusztul az egész magyar gazdasági élet. A fogyasztóképesség emelkedésével egyértelmű forgótőkeszaporulat a társulatok részére a szó magángazdasági értelmében kettős úton fedezhető: a) tőkeemelés, b) hiteligénybevétel útján. Ez idő szerint mindkettőnek leglényegesebb akadálya a társulati adózás. A tőkeemelések lehetetlenségét az I. fejezet számszerű bizonyítékai a maguk teljes egészében feltárják. Ha valamely társulat a gazdasági funkcióhoz szükséges forgótőkét, vagy annak, egy részét kölcsön útján fedezi, a jelenlegi viszonyok között 8—10% kamat terheli. Ha feltesszük, hogy 1.000,000.000 K-t vesz kölcsön, ez 80 —100,000.000 K kamatterhébe kerül. Azon esetben azonban, ha tőkeeemeléssel akarná biztosítani ezen összeget, kb. ugyanily kamatoztatású osztalékfizetési kötelezettséggel, a kamatteher után semminemű adó nem terheli a tőkeemelés útján befolyt összegek osztaléka fentiek szerint minimálisan 40%-os társulati adó alá esnek, vagyis az 1.000,000.000 K-n nem 100,000.000, hanem 140,000.000 K teher fog mutatkozni. Ez pedig a mai viszonyok között nem lappália, ezt sem ma, sem békében még a legjobb rentabilitású társulat sem bírja el. A 70%-os tőkedestrukció oly horribilis nehéz tétel, hogy a mai viszonyok között komolyan egyetlenegy társulat sem gondolhat arra, hogy fcrgótőkeszükségletét tőkeemeléssel fedezze, a társulati adó túlmagas kulcsa folytán. A forgótőkeszükségletek megszerzésének másik útja: a kölcsöntőkének igénybe vétele. Ám nézzük, mi ennek gazdasági alapja? A kölcsön, a Intelen, a kredon épül fel; minden kredit alapja a bizalom, amellyel a hitelező adósainak gazdasági erejével szemben táplál. A hitel alapja tehát tulajdonképen a gazdasági tőke, az a vagyon, amely maga után von egy mobilitást, mely mellett a kölcsöntőke visszakövetelésének sima lebonyolítására nézve aggály nem merül fel. Ameddig a felértékelési mérlegek még nem kerültek nyilvánosságra, a hitelnek alapja minden számba vehető rentabilitás kutatását nélkülözte. Amióta azonban ezek tájékozást nyújtanak arra nézve, mekkora a társulatok tőkéje, egészen világos, hogy ezen tőke gazdasági értéke a rentabilitásban nyert kifejezést. Ez a rentabilitás szabja meg jelenleg és fogja még inkább a jövőben megszabni azon keretet, amelyen belül az egyes részvénytársulatok a kölcsön10. sz. 395