Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. árfolyam számításbavételével készpénzben voltak kiállítva, és így nem is fejezték ki a szállított áruknak a szerződés szerinti valóságos ellenértékét s nem fizetésként, hanem a vételár biztosítása céljából adattak, amint ezt a vizsgálóbizottság a felvett jegyzőkönyben maga is megállapította. A váltók átadásával tehát a felek az áruknak ellenértéke fejében fizetést nem teljesítettek, következéskép az adó alapjához sem voltak számíthatók. (Közig, bíróság 17.915/1925. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 37. § 130. Ha fényűzési tárgynak olyan keresetszerü, visszterhes elidegenítése történik, amely nem esik fényűzési forgalmi adó alá. általános forgalmi adó fizetésének van helye. Indokok: Az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 10. pontja, amelyre a panaszos hivatkozik, az általános forgalmi adó alól nem a fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak kereskedelmi forgalmát általában, hanem az ily tárgyak eladásából eredő és már fényűzési adó alá vont bevételeket mentesíti. Már pedig azok a bevételek, amelyek után a panaszos az általános forgalmi adót nem rótta le, fényűzési forgalmi adó alá kétségtelenül nem estek, mert a fényűzési adó a jelen esetben nem a panaszos fél által és a panaszos üzleti bevételei után, hanem az 1900/1922. számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében a fényűzési cikkek gyártása helyén, a gyárvállalat által és annak bevételei után rovatott le. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 10. pontja kétségtelenül azt célozza, hogy ugyanazon üzleti bevétel ne terheltessék meg fényűzési forgalmi adóval és egyidejűleg általános forgalmi adóval is. de ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem zárja ki azt, hogy már fényűzési forgalmi adó alá vont tárgyak további kereskedelmi forgalma után — mindannyiszor, amidőn e tárgyakkal fényűzési adó alá nem eső keresetszerű visszterhes elidegenítés történik — az említett törvénycikk 30. §-a értelmében általános forgalmi adót szedni ne lehessen. A törvény ellenkező magyarázata oda vezethetne, hogy sok esetben a fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak, amelyek csupán egy ízben vonatnak fényűzési forgalmi adó alá, végeredményben kisebb forgalmi adóteherrel jutnának el a fogyasztóhoz, mint azok a tárgyak, amelyeknek forgalma ugyancsak általános forgalmi adó alá esik, de ez a forgalmi adó minden egyes átruházás esetében, tehát ismételten lerovandó. Ilyen visszás megterhelés nyilvánvalóan nem lehetett a törvényhozás szándéka. Ezen okok folytán és mert az 1900/1922. sz. pénzügyminiszteri rendelet 22. §-ában említett 13%-os adó kétségtelenül kizárólag fényűzési forgalmi adót jelent, amely a gyárból történt eladást terheli: a panaszosnak fényűzési adóval nem terhelt üzleti bevétele után kiszabott általános forgalmi adót fenn kellett tartani. (Közig, bíróság 4.421/1923. sz.) Fényűzési forgalmi adó. 1920 : XVI. t.-c. 6. §. 131. A fényűzési forgalmi adó kötelezettség megállapításánál közömbös, hogy a bor ára csak forralt minőségében érte el az értékhatárt. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert a szóbanforgó alkalommal érvényben volt 107.692/1924. számú pénzügyminiszteri rendelet a kimérés útján elárusított bor értékhatárát állapítja meg s nem tesz különbséget a forralatlan vagy forralt állapotban forgalomba hozott bor között és mert nincs olyan törvényes rendelkezés, amely az eladási árt részekre bontani engedné. (Közig, bíróság 3.927/1925. sz.) 388