Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. A panasz alaptalan, mert az 1900 : XI. t.-c. 29. §-ának b) pontja és e törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 28. §-ának harmadik bekezdése szerint, ha a szerződő felek mindketteje iparszerüem foglalkozik értékpapírforgalmi ügyletekkel, az adó lerovása és a lajstromba való bevezetés iránti kötelezettség csak az eladó felet terheli. A törvénynek és a végrehajtási utasításnak ezt a lajstromvezetési és adólerovási kötelezettséget megállapító rendelkezése nyilván a lerovás ellenőrzésének egyszerűsítését és megkönnyítését célozza, amelyet a lerovásra kötelezett felek önhatalmúlag sem meg nem változtathatnak, sem nem módosíthatnak. A panaszosnál felvett h let mintegy 500 olyan esetet tartalmaz, amelyre nézve bizonyítani kellene azt, hogy a hiányzó adóösszegeket az államkincstár a vevő útján valóban megkapta, a panaszos pedig csak négy esetre vonatkozó számlát mutat be, amelyek azonban nem azt igazolják, hogy e négy esetben a kincstár az adót tényleg és valóban megkapta, hanem csak azt, hogy a budapesti intézetek a panaszos terhére az adót felszámították. Sem a négy esetre vonatkozólag bemutatott számlából igazoltnak elfogadni azt, hogy a kincstár az értékpapírforgalmi adót tényleg megkapta, sem a tételrőltételre való vizsgálatot, szemben a törvény és végrehajtási utasítás rendelkezéseivel, annál kevésbbé lehet elrendelni, mert annak megállapítása céljából, hogy a panaszos adólerovási kötelezettségének eleget tett-e, a kincstár nem kötelezhető arra, hogy előbb a panaszosnál, majd a panaszosnál tartott vizsgálat során megállapítandó budapesti intézeteknél esetleg hónapokig tartó vizsgálatot foganatosítson. (Közig, bíróság 1.745. 1924. sz.) Beadványi illeték. Ili, díjj. 14. t. p) p. 116. A hatósági közeg terhére előírt rendbírság elleni fellebbezés illetékmentes. Indokok: A panaszló az ellene, mint hatósági közeg ell.len az 1923 : VII. t.-c. S8. §-a alapján kiszabott 5.000 korona rendbírság ellen azon törvényszakasz 5. p. adta jogánál fogva fellebbezett s mulasztás hiányában kérte annak törlését. Minthogy az államot illető köztartozásoknak a törvény által megengedett esetekben való törlése iránti fellebbezések, az illetéki díjjegyzék 14. t. p. pontja szerint illetékmentesek, a megtámadott illeték nem jogos. (Közig, bíróság 5.626/1925. sz.) Okirati illeték. 1920: XXIV. t.-c. 8. §. 1920 : XXXIV. t.-c. 57. § 111. Oijj. 57. t. 4. p. 117. I. Ingó adásvételi és áruszállítási jogügylet be nem jelentése miatt az 1920: XXXIV. t.-c. 57. §-ában megszabott bírságot alkalmazni nem lehet. II. Nem tekinthető feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek az a levél alakjában kiállított irat. melyben a benne foglalt ügylet érvényességének feltételéül a hatósági jóváhagyás ki volt kötve s ez a jóváhagyás mégis történt. Indokok: A rendelkező rész szerint törölni rendelt 200 K (arany) bírság a panaszos terhére az 1924. évi 68.600. sz. pénzügyminiszteri rendelet 55. §-ának 9. pontja, illetőleg az ebben idézett 1920 : XXXIV. t.-c. 57. §-ának 3. pontja alapján szabatott ki, illetőleg tartatott fenn a panaszolt határozattal is. Minthogy azonban az 1920 : XXXIV. t.-c. 57. §-ának 3. pontjában megállapított bírság alkalmazásának csak azokkal az illetékekkel kapcsolatosan van helye, amelyek az 1920 : XXXIV. t.-c. rendelkezései alapján szabatnak ki, az az illeték pedig, amellyel kapcsolatosan a fenti bírság is kirovatott, az 1920 : XXXIV. t.-c. 3. §-a, tehát nem az 1920 : XXXIV. törvény alapján szabatott ki, a bírság törlését el kellett rendelni. Ezt meghaladó részében azonban a panasznak helyet adni nem lehetett mert az 1918. évi 3.296. M. E. számú rendelet 1. §-a szerint erdő fakihasználási (fatermelés, favágatás, letárolás, cserhántás stb.) jogát érvényesen átruházni csak okirattal és csak a hatóság hozzájárulásával lehet, e nélkül pedig az átruházás érvénytelen, a panaszolt illeték kiszabásának alapjául szolgált levél alakjában kiállított iratban is az abban foglalt ügylet érvényességének feltételéül a hatŐslíH ióváhap-vás ki volt kötve. 384