Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal

Dr. Spiró Dezső: Szakirodalmunk jövőbeni feladatai. nek a joganyag rendezése terén, de kiadásuk csak az első lépés, melyet követnie kell további nehezebb, de érdekesebb és érdemesebb munkának. Nincsen adónem, melynél nem találnók nyomait a háborús és háború utáni gazdasági élet visszfényének. A korona romlása, a javakban mutatkozó árhullámzások befolyásolván az adóalap kialakulását, mindenütt találunk nyomokat, melyek ezen kivételes viszonyoknak az adózásra való hatását számítolták le. A felújítási tartalék intézménye a társulati adónál, az árfolyamnyereségek és veszteségek kérdése a jövedelemadónál, a minimális értékszabályozás a vagyonátruházási illetékeknél, hogy csak egynéhány kikapott példát említsünk, mind olyan intézmények, melyeknek normális viszonyok között módosulniok kell. Az adókulcsok, a késedelmi kamatok, kivételes kezelési szabályok mind magukon hordják a leromlott gazdasági élet bélyegét. Talán elérkezett az ideje már annak, hogy a szakemberek lámpásaikkal bejárják ezeket a szabályozatlan területeket és megkezdjék a nivellálást és az új építést. Ez a munka sokkal nagyobb lesz annál, semhogy egy ember ezt elvégezhetné. A részletkérdések ezer mozaikjaiból tevődik össze. Németországban nemrégiben megalakult a német jogászok munkaközössége, mely célul tűzte maga elé: előkészíteni, tudományosan megalapozott előmunkálatait elvégezni egy békebeli, tartós érvényű jogi restaurációnak. Ez a hatalmas és lelkesítő cél, mely a jogi élet minden ágára kiterjed, lebeg a szemem előtt, midőn a magyar pénzügyi jog rekonstrukciójára gondolok. Természetesen egy tökéletes adókódex megalkotásához nem elegendő jogászok jogi és jogfilozófiai szemlélete. A pénzügyi jog elsősorban az államraison kérdése, a helyesen felfogott államraisoné, és hogy tökéletesen simuljon az állam testére, számba kell vennie politikai és gazdasági momentumokat is. Az igazságot- a gyakorlatiassággal, az arányosságot a hatalmi tényezők egymáshoz való viszonyával kell szembeállítani. Alapos statisztika, az állami szükségletek ismerete és last but not least, a törvényhozási közegek lélektanának és hajlamainak számbavétele nélkül csak a levegőben dolgozik. Ez utóbbi körülmények, melyek a közteher viselése politikai földrajzát adják, a tudományos gondolat és elgondolás nagy akadályai. Ezért a legközelebbi jövő szakirodalmának feladatát elsősorban azoknak a jórészt végrehajtási jellegű, törvényes és rendeleti rendelkezéseknek kritikai boncolása, végérvényes kodifikálásra alkalmas formába való öntése fogja képezni, mely rendelkezések a törvényhozó pénzügypolitikái akaratának végrehajtási módját szabályozzák. Világosabban: a szakirodalomnak ma még nem lehet hivatása, egyes adónemek elörlését, adókulcsok leszállítását, az adózásnak társadalmi osztályok szerinti helyesebb vagy arányosabb megoszlását szorgalmazni, mert ezek a körülmények mind politikai momentumoktól feltételezettek, de igenis nagy, és az ország szempontjából érdemes munkát fog végezni akkor, ha azot. sz. 17