Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal

l)r. Klug Emjl: Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársaságául. Az :egymás diplomáciai és konzuli képviselőinek és tisztviselőinek az elfogadó állani mentességet biztosít az egyenesadók alól. Ugyanaz a mentesség illeti a két állam valamelyike, vagy országaik vám- és vasúti igazgatásának szolgálatában álló személyeket, akik a másik államban csakis ezen szolgálatuk miatt laknak. Igen kimerítően és egymásnak tág jogkört biztosítva szabályozza a szerződés a kölcsönös jogsegélynek nagyfontosságú kérdését, amelyen a szerződés hatályossága és komolysága tulaj donképen megfordul. Főelvek: /. adójogegyenlőség, úgy az elbánás, mint a védelem tekintetében az egymás állampolgárai számára; 2. kölcsönös jogsegély a jelen szerződés tárgyául szolgáló adók megállapításánál, úgy a kivetési és a jogorvoslati eljárásban, mint a köztartozásokra vonatkozólag a kézbesítések ellátásánál. Ez a két jogszabály magával a szerződéssel gyakorlatilag is már életbelépett. A harmadik főelv, amellyel a szerződő államok egymásnak kölcsönös behajási jogsegélyt biztosítanak, csak a törvényben van kimondva, de ez máig nem lépett életbe. A többször idézett életbeléptetési pénzügyminiszteri rendelet erről úgy szól, hogy a behajtási jogsegély terjedelméneik tekintetében, az ennél igénybeveendő eszközök és szervek tekintetében, úgyszintén a behajtott összegnek átszámítása tekintetében a két pénzügyminiszter még külön megegyezést fog létesíteni. Amíg ez a megegyezés nem jő létre, addig a behajtási jogsegély nem élő jog. A törvény 15. cikkében külön feljogosítja a két pénzügyminisztert, hogy megegyezéseket létesíthet a szerződés határozmányainak módosítása vagy jkiegészrtése iránt előállandó Aragy eddig el nem hárított méltánytalanságok elkerülése. Sőt a már megtörtént adóztatásokat is helyesbíteni kell, ha ezt az adóköteles az életbelépéstől 6 hónapon belül, vagyis 1926. április 10-ig kéri, vagy az adóhatóság törvényes hatáskörében az ilyen helyesbítés foganatosítását hivatalból tartja szükségesnek. A szerződés B) része a halálesetre szóló illetékek tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítását célozza. A szerződés két elvi szabályozást állít fel: az egyik a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakból indul ki, a másik az örökhagyó személyekből. A hagyatékhoz tartozó ingatlan vagyon és annak tartozékai, továbbá az ingatlan vagyonra vonatkozó jogosítványok, használati jogok, továbbá a hagyatékhoz tartozó vállalati, vagy fiókvállalati részesedések, amennyiben ez a részesedés nem részvények vagy bányarészvények birtokához fűződik, csak abban az államban vonhatók halálesetre szóló illetékek alá, amelyben az ingatlan, illetve a vállalat, vagy fiók fekszik. (Területiség elve.) Olyan hagyatéki vagyonrészek után, amelyek a fenti kategóriákhoz nem tartoznak, tehát nem ingatlanok vagy vállalatok, abban az államban kell a halálesetre szóló illetékeket fizetni, amelyben az örökhagyó haláláig lakóhelyét, vagy állandó tartózkodási helyét tartja. Ha az örökhagyónak mindkét államban volt lakóhelye, akkor az itt említett 14