Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 9. szám - A pénzleromlás és az adóztatás [2. r.]
Dr. Bodroghy József: A pénzleromlás és az adóztatás*. gével bíró bevételszerzésnél azonban háromféle adóztatás között kell különbséget tennünk: 1. a láthatatlan adóztatás, 2. a látszólagos adóztatás, és 3. a valóságos adóztatás különböztetendők meg. Az állam adósságai tehát a valutaromlás következtében eltűntek. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy az államadósságok ezen eltűnésének milyen hatása volt az állam polgáraira, megállapíthatjuk azt, hogy ennek az államadósság elértéktelenedésének a hatása teljesen azonos egy súlyos és igazságtalan adóztatás hatásaival. Az állam nem akkor adóztatott, amikor adósságokat vett fel. Nem is akkor, amikor a valutájának a romlását esetleg már korábban nem akadályozta meg, hanem adóztat akkor, amikor ennek a valutaleromlás következtében beállott adósságcsökkenésnek a maga számára csupán azon konzekvenciáit hajlandó vállalni, hogy adósságait névértékben papírban fizeti vissza. Ez az adóztatás kétféleképen következett be. Bekövetkezett egyféleképen azoknál az alanyoknál, akiknek a tulajdonában államadóssági címletek voltak. És a függő kölcsönökre, ideértve a fedezetlen bankjegyadósságot is, bekövetkezett mindenkinél, akinek a tulajdonában pénz vagy követelés volt. Az állam tehát igazságtalanul adóztatta meg valamennyi polgárát. Mert, amint fentebb láttuk, az állam a maga megnövekedett kiadásainak fedezése céljából valamennyi állampolgárának anyagi erejét igénybe vette. Ez az igénybevétel azonban nem tervszerűen és nem kivetésszerűen történt, hanem tisztára a véletlenség alapján, a szerint, hogy kinek a tulajdonában volt a valutaromlás bekövetkezésének időpontjában akár államadóssági címlet, akár készpénz, vagy követelés. Smith Ádámnak a helyes adóztatásra vonatkozó teóriái között szerepel az a követelmény, hogy az állam ne vegyen el polgáraitól többet, mint amennyire a maga kiadásainál szüksége van. A valutaromlás által bekövetkező láthatatlan adóztatásnál azonban a helyzet nem ez volt. A valutaaromláison az állam csupán annyiban ért el nyereséget, hogy az ő adósságainak a névértéke csökkent. Az állam polgárai azonban aranyban nem csupán az állammal szemben fennálló követeléseik jelentékeny részét vesztették el, hanem elvesztették ugyanakkor mindenki mással szemben fennálló és papírvalutában kifejezett követeléseiknek ugyanolyan részét is. A valutaromláson tehát nemcsak az állam nyert, hanem nyert mindenki más, aki kellő időpontban papírvalutában kifejezett hitelekhez jutott. Az adózók nagy része tehát láthatatlanul több adót fizetett, mint amennyi az államkincstár javára esett. E mellett a láthatatlan adóztatás mellett azonban az állam továbbra is igyekezett fenntartani egyéb adóbevételeit. És ezek 336 9. sz.
