Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből
Dr. tivppert Leó : A közvetítő keresk. forg. adójának újabb szabályozása, A rendelet ezzel az intézkedésével visszaveszi mindazt, amit előbb adott, de sőt további viták magvát hinti el. A K. T.-nek a rendeletben idézett 336. §. 1. beklezdése a kereskedelmi vétel fogalmi kellékét adja. Az ügynök közvetítésével létrejövő ügylet mindenkor, kivétel nélkül úgynevezett distánc, helykülönbség melletti vétel. Az ügylet távollevők kíözött kötteitik s az áru tulaj donátruházási célból a vevőnek elküldetik. Mi lesz tehát az a specifikus ism'ertető jel, ami ezt1 az ügyletet belföldön vagy külföldön kötötté minősíti? Ha az ügynököt oly személynek) tekintjük, aki csak ajánlatokat közvetít, akkor az árura és árra való megegyezés a külföldi által kiállított s az ügynök által a belföldi kereskedőhöz juttatott kötlevél aláírása által jön létre, tehát belföldön. Ha az ügynök ügyletkötésre jogosított személy, amit a rendelet a maga speciális szempontjából nem engedélyez, akkor az ügylet a megrendelésnek az ügynök általi felvételével, a klötlevél kiállítása előtt, tehát ismét és mindenképen belföldön jött létre. A vizsgált szemszögből nézve ezek az ügyletek csakis azokban a kivételes, úgyszólván elő nem forduló esetben tekinthetők külföldön létrejöttnek, ha a belföldi kereskedő keresi meg ajánlatával az ügynököt, aki ezt a külföldi eladóhoz juttatva a külföldinek) elfogadott ajánlatát juttatja vissza a megrendelőhöz. Vagyis nagyjában-egészében ezek az ügyletek mindig a belföldön jönnek létre. A helyzet ezután a rendelet után tehát minden bizonnyal az lesz, hogy egészen az eljáró hatóságok diszkréciójától fog függni, hogy minek minősítik az ügynök tevékenységét. Némi trivialitással azt mondhatnók, hogy az ügynök tevékenységének megítélése attól fog függni, hogy az adott alkalommal az eljáró hatóság a rendelet első vagy második felét olvasta-e éppen el. Ez az eredmény, illetve eredménytelenség egész természetes, ha elgondoljuk, hogy a bizományi, illetve ügynöki tevékenység elhatárolására olyan ismérvet állít fel, amely minden forgalmi adó köteles ügyletnek ismérve és feltétele. Vagyis az által, hogy a belföldön való megkötést kívánja az adókötelezettség ismérvévé tenni, megismétli az adókötelezettség általános feltételét a nélkül, hogy bármi közelebbi megkülönböztetést nyújtana egyfelől az adó alá eső különféle ügyletek, másfelől az éppen megállapítás tárgyát képező közvetítői ügylet között. Legyen szabad azonban éppen ebből kiindulva annak a nézetünknek kifejezést adni, hogy egy helyes és fejlődésre irányuló gyakorlatnak a rendeletnek ezt, az elmondottak szerint, semmitmondó ismérvét el kell hanyagolnia s a közvetítői tevékenység adóköteles voltát azoknak; az ismérveknek fenn- vagy fenn nem forgása alapján megállapítani, melyeket a rendelet első — a tényeket ismertető — része magában foglal s amelyek abból leszűrhetők. Ki kell végül emelni a rendeletnek két utolsó rendelkezését, amelyek közül az egyik jelentős újítást tartalmaz. Kimondja ugyanis igen helyesen s a való élet követelményeivel számolva, hogy az inkasszó, a vételár beszedése nem változtat a közvetítői tevékeny272 7—8. sz.
