Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

Joggyakorlat. társulati adót a fellebbezés folytán felemelte, oly módon, hogy a leírt kétes követelést a nyereséghez hozzászámította. Ezt a kifogást a bíróság alaposnak találta. Az 1922 : XXIV. t.-c. 36. §-ának (1) bekezdése szerint a társulati adót megállapító fizetési meghagyás ellen a vállalat élhet fellebbezéssel a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyigazgatóságot azonban saját fizetési meghagyása ellen fellebbezési jog nem illeti meg. A pénzügyigazgatóság tehát az általa kivetett társulati adót azon az alapon, hogy a fizetési meghagyásban közölt adó mérve helytelenül lett megállapítva a fél fellebbezés folytán általa másodfokon hozott határozatban fel nem emelheti, mert másodfokban csak a fellebbezésben előterjesztett kifogásokat bírálhatja el, a fellebbezéstől eltekintve a kivetett adó mérve és jogossága tekintetében pedig a oénzügyigazgatóság újból csak akkor határozhat, ha a felhívott törvény 52. §-a alapján a pénzügyminiszter új adókivetést rendel el. Miután a kir. adófelügyelőhelyettes hatáskörét túllépte akkor, amidőn a fellebbezés folytán a társulati adót felemelte, az adó mérvét az elsőfokon kivetett összegre kellett leszállítani. (Közig. bíróság 5.395. 1925. sz.) Illetékek és forgalmi adók. Vagyonátruházási illeték. 1918: XI. t.-c. 21. §. 47. Az illetékkiszabás megtörténte után a forgalmi érték aggályossága okából hatósági becslést és ez alapon pótilleték előírását elrendelni nem lehet. Indokok: A panaszolt pótilleték és bírság azért Íratott elő, mert az vsk. 11/1919. t. alatt előírt illeték kiszabása és az ez ellen beadott fellebbezés pénzügyigazgatósági határozattal történt elbírálás után foganatosított hatósági szakértői becslés eredménye szerint az átruházott ingatlanok egy részének forgalmi értéke nagyobb volt a szerződésben kitüntetett értéknél. Az elbírálásnál irányadó 1918:XI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 21. §-ában foglalt rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy amennyiben ingatlan vagyon átruházási ügyleteknél a bevallott értékek aggályosnak mutatkoznak, még a kiszabás foganatosítása előtt kell eldönteni azt a kérdést, hogy a bevallott értékek a kiszabás alapjául elfogadtatnak-e, avagy pedig az illetékkiszabás alapjául veendő értékre nézve hatósági szakértői becslés foganatosíttatik-e. Az adott esetben az alap kiszabási iratok szerint a felek alapbejelentésében kitüntetett 2,200.000 korona vételár, mint forgalmi érték aggályosnak nem találtatott és a kiszabás alapjául a kir. pénzügyigazgatóság felülvizsgálata mellett elfogadtatott s ezzel e kérdésben a döntés megtörtént. Utóbb tehát nem volt helye annak, hogy az egyszer már eldöntött kérdés újból felülvizsgálat alá vonassék si a kiszabás foganatosítása, sőt a fellebbezésnek a pénzügyigazgatóság által történt elbírálása után rendeltessék el ugyancsak a pénzügyigazgatóság által a bevallott értékek aggályos volta miatt a hatósági szakértői becslés s hogy ennek alapján a már hivatkozott törvény 32. §-ának utolsó bekezdése és a végrehajtási utasítás 108. §-ában foglalt rendelkezések ellenére is> a fellebbezés elbírálása után hozott újabb határozattal rendeltessék el pótilleték és bírság előírása. (Közig, bíróság 1.347/1924. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920: XXXIV. t.-c. 5. p. és 3. §. 1. p. 48. A több mint egy család gyermekeinek oktatási céljaira rendelt alapítvány úgy az örökösödési, mint a vagyonátruházási illeték alól mentes. Indokok: A s.-i ref. főiskola kezelésére bízott alapítvány illetékmentességét az 1920 : XXXIV. t.-c. 6. §-ának 5. pontja és 8. §-ának í. pontja alapján úgy az örökösödés, mint az ingatlan vagyonátruházási illeték tekintetében azért kellett elismerni és megállapítani, mert az alapítvány a végrendelet szerint több, mint egy család gyermekeinek oktatási céljaira s ezenfelül, amennyiben a megjelölt családok köréből ki nem meríttetnék, más idegen, érdemes szegénysorsú református vallású tanítók, nevelési és el78 2—3. Sz.