Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

Joggyakorlat. I • JOGGYAKORLAT Egyenes adók és váltságok. Jövedelemadó. 2.000/1921. sz. P.M. r. 17. §. V. pont. 39. Kereskedelmi és iparkamarai tiszt­viselő illetménye a jövedelemadó alól nem mentes. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert abból, hogy a ke­reskedelmi és iparkamarák tisztvi­selői némely vonatkozásban és a panaszban telhívott törvényszaka­szokban is megjelölt esetekben köz­hivatali teendőket teljesítenek, nem következik, hog3r állásuknál fogva köztisztviselőknek tekintessenek s illetményeiket adózás szempontjából közszolgálati illetménynek tekinteni és adómentesnek minősíteni azért sem lehet, mert nevezett tisztviselők a törvényerőre emelt 1921. évi 52.000. sz. pénzügyminiszteri utasítás 17. §-ának V. pontjában részletesen fel­sorolt és az adózás szempontjából közszolgálati alkalmazottaknak te­kintendő tisztviselők egyikének kö­rébe sem sorolhatók. (Közig, bíróság 6.759/1924. sz.) Vagyonadó. 1916 : XXXII. t.-c 6. és 8. §. 40. Valamely hírlap kiadási joga a vagyonadónak nem tárgya. (Közig, bíróság 5.035/1924. sz.) Adómérséklés. 1920 : XXIII. 112. S. 41. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra az 1920 : XXIH. t.-c. 112. §-ának az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha az adók a jö­vedelem 75°o-át meghaladják, arány­lagos törlésnek van helye, nem vo­vonatkozik. Indokok: Panaszos azon a címen kérte az 1921 22. üzletévben általa befizetett adók aránylagos részének a visszatérítését, hogy a terhére ki­vetett összes állami egyenesadóknak, valamint a helyhatósági pótadóknak együttes összege az 1921/22. üzlet­évben elért összes jövedelmének 75%-át meghaladja. A bíróság a kérelmet teljesíthető­nek nem találta. A panaszos kérelmét az előadottak szerint az 1920 : XXIII. t.-c. 112. §-ára alapítja. Ez a törvényszakasz azonban a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatokra nem vonatkozik, mert ezek a vállalatok nem köte­lesek jövedelemadót fizetni. A fel­hívott törvényszakasz ugyanis az olyan adózókat kívánja a gazdasági erejüket meghaladó adóteher vise­lésében segíteni, akik a hozadéki adókon kívül jövedelemadóval is rneg vannak terhelve és ez a tör­vényekben szándékolt kétszeres adóz­tatás jövedelmüknek oly nagy ré­szét igénybe veszi, hogy a fenn­maradó rész létfenntartásukat el­háríthatatlan nehézségek elé állítaná. Nyilvánvaló ez a hivatkozott .tör­vényszakasz második bekezdésének a rendelkezéseiből, amelyek össze­hasonlítási alapként a jövedelemadó szempontjából megállapított jövedel­met állítják oda az összes adókkal szemben, amely adók közé az első bekezdésben foglaltak szerint a fegy­ver- és vadászati adót, valamint a hadmentességi díjat nem szabad számítani, de következik a harmadik szakasz azon rendelkezéséből is, hogy a kérelem felett elsöfokon a jövedelemadót kivető /pénzügyigaz­gatóság határoz. A nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatnak a jöve­delemadó szempontjából megállapí­tott jövedelme nincsen, hanem a tár­sulati adó szempontjából megálla­pított adóköteles nyereség után adózik, fegyver- és vadászati adó, valamint hadmentességi díj terhére nem vethető ki és jövedelemadóval sem terhelhető meg. Mindezek olyan körülmények, amelyek szükségessé tennék azt. hogy a 112. §. a nyil­vános számadásra kötelezett válla­latokra nézve külön intézkedéseket tartalmazzon, ha a törvényhozónak 2—3. SZ. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom