Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. len előnyöket húznak. A fényűzési tárgyak kiviteli forgalmának adó alá vonására nézve egyébként az 1920 : XVI. t.-c. törvényjavaslati indokolása is adós maradt a megokolással, amennyiben a javaslat 12. §-ához fűzött indokolásában ezeket mondotta: „A fényűzési tárgyak ki- és beviteli forgalma minden körülmények között már csak azért is fényűzési adó alá esik, mert a belföldi kereskedelem jelentékeny károsodásával járna, ha a belföldi forgalmat terhelő 10%-os fényűzési forgalmi adó mellett a behozatali forgalom adómentes maradna", s míg ezek szerint a javaslat a behozatali forgalom adókötelezettségét helytállóan megindokolta, addig a kiviteli forgalom megadóztatásának indokolását elmellőzte. Ezzel szemben tudvalevőleg az 1919. dec. 24-iki német törvény (2. §. 1.), valamint az osztrák törvény is az áruk kivitelét általában mentesítette az adó alól. A német birodalmi 1922. évi április 18-iki novella a kivitel addigi adómentességét mégis megszüntette, úgy hogy csupán maga a kiviteli kereskedő maradt adómentes. De ugyanez a novella a bevitelnél a bevitel utáni ú. n. első kézi forgalom adómentességét csakis a két szabad lista tárgyaira nézve tartotta fenn. Gyakorlatilag azonban elismerjük, hogy úgy e kérdésnek, mint az egyéb mentességi kérdések eldöntésénél legelsősorban a pénzügypolitikai szempontoknak kell irányadóknak lenniök. Mert hiábavaló az, hogy pl. Vocke az állami bevételek elegendőségének követelményét alapelvül egyáltalában nem ismeri el s azt legfeljebb az adott körülmények közt minden alapelvet felborító „szükség" kérdésével azonosítja, 109) hiába él szójátékkal Schafile, 2L pénzügyi tudománynak, mint eminensen gyakorlati tudománynak álláspontjáról tekintve, mégis csak Wagner-r\ekin) van igaza akkor, amikor éppen a pénzügypolitikái eleveket, nevezetesen az adóztatás elegendőségét és ruganyosságát helyezte homloktérbe, kiindulva abból, hogy a „legfőbb szabály nem az egyesekkel szemben való igazságosság, nem is az adó általánossága és egyenlékenysége, amint azt Smith közgazdasági iskolája hirdeti individualisztikus álláspontjáról, hanem igenis az, hogy az állam és a többi nyilvános alakulatban végbemenő közületi lét feltételei teljesíttessenek, vagy amint Nasse szövegezte: az eszközök előteremtése az állam fenntartására és céljai megvalósítására". Éppen a mentességek kiterjesztésénél ajánlatos a legnagyobb fokú óvatosság, különösen a „közjszükségletieklnek" hangoztatott tárgyak tekintetében, melyek egyes csoportjainak mentesítése az adó hozamát jelentékenyen befolyásolhatná, amikor pedig az 1924 : IV. t.-c. 2. §-ához fűzött b) mellékletben foglalt „Államháztartás egyensúlyának .helyreállításáról szóló féléves költségvetések"-ből 109) Vocke: Grundzüge der Finanzwissenschaft. Leipzig. 1894. 165. o. amikor az „elegendőség" elvét nem „elegendő" elvnek mondja:110) uo) Schafile Die Steuer. Alig. Teil. Leipzig. 1895. 42—43. o. m) Ad. Wagner: Finanzwissenschaft. Leipzig. 1890. II. 304. o. 70 2—3. sz.