Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési torg. adó mai rendszerének hiányai. toldat került, melyek elseje így szól: „Az olyan adózó azonban, aki bizonyítottan bizományi üzletekkel foglalkozik, bizományi üzlete után az ált. forg. adót csak az ügynöki jutalék vagy közvetítési díj alapján tartozik fizetni." És éppen e toldat vált számos jogvita szülőokává. Míg ugyanis maguknak a bizományi ügyleteknek ált. forg. adókötelezettsége félreérthetetlenül van szabályozva a T. 31. §-a 5. bekezdésének első három és fél sorában, valamint az Utasítás 36. §-ában, addig nem szerencsésen szövegeztetett meg az említett törvényhelynek éppen a fenti toldatot tartalmazó második mondata és az Utasítás vonatkozó 37. §-ának a kérdéses toldatot magyarázó passzusa. A törvényhozó kivételt óhajtott statuálni az oly adózók bizományi ügyleteire nézve, kik bizományi ügyleteket foglalkozásszerűen kötnek, kiknek ebbeli tevékenységei tehát nem áruszállítósoknak, hanem csupán munkateljesítéseknek tekintendők s akiknek az ezen ügyletek megkötéséből eredő tényleges keresetét csupán bizományi díjuk, illetőleg ügynöki jutalékuk vagy közvetítési díjuk képezi, mely munkateljesítési díjazásuk veendő az általános forgalmi adó alapjául. Hogy azután e kedvezmény kiterjesztően ne értelmeztessék, erről a törvényhozó e szövegezéssel (T. 31. §. 5. bek.) kívánt gondoskodni: „Az oly adózó azonban, aki bizonyítottan bizományi ügyletekkel foglalkozik, bizományi üzlete után az ált. forg. adót csak az ügynöki jutalék vagy közvetítési díj alapján tartozik fizetni." A törvényhozó azonban adós maradt a feltoluló kérdés megválaszolásával, hogy t. i. kit kell bizományi ügyletekkel „bizonyítottan" foglalkozónak tekinteni, illetőleg, hogy a bizományi üzletekkel való foglalkozás mily módon és mily eszközökkel bizonyítandó. Az Utasítás 37. §-a pedig eltérő kifejezést használ, amikor ismérvül a „bizományi üzletekkel iparszerűen (foglalkozásszerűen)" való „foglalkozást" mondja s a szakasz végén megjegyzi, hogy a bizományi ügyletekkel mellékesen foglalkozó kereskedőre a szóban lévő kedvezményes adó alá vonás nem vonatkozik. „Bizonyítottan" és „iparszerűen"! Egymástól nyilván eltérő, egymást nem fedő kifejezések, de a kifejezés eltéréséből eredő homály elhárítható lett volna, ha az Utasítás legalább az iparszerííség igazolásának feltételeit közelebbről meghatározta volna, ami azonban szintén elmaradt. Hol van a választóvonal, melynél a bizományi ügyletekkel „mellékesen" való foglalkozás az iparszerűen (foglalkozásszerűen) űzött foglalkozásba átmegy és az átmenetel mivel bizonyítható? De lege lata a 45.047/1924. sz. p. ü min. rendelet85) azt mondja, hogy „két szempontra kell figyelemmel lenni. Először, hogy az adóköteles jogosult-e a törvény 31. §-ának (5) bekezdésében biztosított kedvezmény igénybevételére s ha igen, másodszor az egyes konkrét üzletek bizományi jellegét kell megvizsgálni". ' 85) Közölve dr. Szövényi L. „Az ált. forg. adó jogszabályai" c. könyvének 123. o. 58 2—3. SZ.