Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Joggyakorlat. Házadó. 1922: XXII. t.-c. 2. §. 6. pont. 3. A gyári irodahelyiség házadó alá nem esik. Indokok: A házadóról és a fény­űzési lakásadóról szóló 1922 : XXII. törvénycikkre vonatkozó törvény­javaslat indokolása szerint a gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek házadómentességét a pénz­ügyminiszter továbbra is fenntar­tandónak vélte, mert ezek az épü­letek „nem nyújtanak önálló épület­hozadékot, hanem csak az üzleti te­vékenység többi tényezőiből szár­mazó haszonnal együttesen jöhetnek számításba és az illető üzemek kere­tében vonatnak a megfelelő adó alá". Az indokolásban kifejtett ez az elvi álláspont megegyezik a házadóról szóló 1909 : VI. törvénycikkre vonat­kozó törvényjavaslat indokolásának a gyári épületek állandó adómentes­ségére vonatkozó részével és az 1909: VI. t.-c. 27. §-a 9. pontjában foglalt rendelkezésekkel szó szerint megegyezően az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja is oly módon rendel­kezik, hogy a .,gyárak és a gyárak­hoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek" nem esnek házadó alá. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1922: XXII. t.-c. a gyári épületek adómentességét továbbra is fenntartotta és nem szorította szű­kebb keretek közé, sőt a felhívott két töi vényszakasz rendelkezéseinek összehasonlításából arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy kiterjeszteni kí­vánta, mert az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja a fentidézett rendelkezé­sekhez még hozzáfűzi az „és épület­részek'1 szavakat, ellenben elhagyja az 1909 : VI. t.-c. 27. §. 9. pontjának azt a rendelkezését, hogy „ide nem értve a lakásnak, vagy nyitott helyi­ségnek használt épületeket vagy épületrészeket és ezeknek mellék­helyiségeit". Az 1909: VI. t-c. végre­hajtása tárgyában kiadott 1909. évi 77.000. számú utasítás 27. §. 9. pontja kifejezetten oly módon rendelkezett, hogy ,az irodahelyiségeket" is az üzem (üzlet) céljaira szolgáló épület­részek fogalma alá kell sorolni és mégis az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontjának végrehajtása során vitássá vált az a kérdés, hogy a gyári iroda­helyiségek házadó alá esnek-e, vagy sem. A kir. adófelügyelőhelyettes azzal az indokolással utasította el panaszos felebbezését, hogy az irodák nem szolgálják közvetlenül az üzem céljait. Ez az indokolás nem helytálló, mert az üzem céljaira szolgál minden olyan épületrész, amelyre a vállalat műszaki és kereskedelmi üzemének lebonyolítása céljából szükség van. Gyári és gyárakhoz hasonló ipari üzem pedig irodahelyiségek nélkül nem bonyolítható le, mert egy na­gyobb vállalatnál el sem képzelhető, hogy a műszaki üzem anyagbeszer­zésével, tervezeteivel és kalkulásával kapcsolatos munkálatokat és a mű­szaki üzemmel szerves kapcsolatban álló kereskedelmi üzem munkálatait, valamint az egész vállalat igazgatását megfelelő irodahelyiségek nélkül le­bonyolíthassák. Ha pedig az iroda­helyiségekre az üzem céljaira szük­ség van, akkor ezek a helyiségek az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja alap­ján éppen úgy nem esnek házadó alá, mint ahogyan az 1909 : VI. t.-c. 27. §. 9. pontja alapján állandóan mentesek voltak a házadó alól. (Közig, bíróság 325/1924. sz.) III. oszt. ker. adó. 1875 : XXIX. t.-c. 4. Versenylótenyésztés, ha annak mérve a földbirtok nagyságával arányban áll, nem esik kereseti adó alá. indokok: A panaszos terhére az 1917—21. évekre versenylótenyésztés után állapították meg a kifogásolt III. osztályú kereseti adót. A bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az adott esetben az 1920: XXIII. t.-c. 80. §-a nem alkalmazható, mert a panaszos nem a kivetett adó mérvét, hanem annak jogalapját támadja meg. Érdemben is helyet kellett adni a panasznak és a kivetett adó törlését el kelllett rendelni. Az állattenyész­tés és így a lótenyésztés is a mező­gazdasági termelés keretébe tartozik, az ezen elért nyereség tehát a föld­birtokból eredő és földadóval már érintett jövedelemnek tekintendő. E tekintetben nem tesz különbséget az sem, hogy a panaszos fajlovakat, vagy versenylovakat tenyészt, vagy ménest tart, mert ezek egyike sem lépi túl a rendszeres és belterjes gaz­dálkodás kereteit. A versenyló-te­nyésztésben, vagy ménestartásban a 1. sz. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom