Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Dr. Staub Károly: Magyarország vámszaki reformjai. foglaltakkal azonos rendelkezéseket tartalmaz ugyanazon vámtarifával. Megjegyzendő, hogy a többi utódállam, úgymint Csehszlovákia és Ausztria, egyelőre szintén megtartották a régi vámtörvényt és vámtarifát, s csak a legutóbb fogtak hozzá önálló reformokhoz. A magyar kormány az 1920. évi XXIÍ. t.-c.-ben kapott ugyan felhatalmazást arra, hpgy a szükséghez képest rendeleti úton a vámtarifatörvénytől eltérő intézkedéseket tehessen, de ezt a felhatalmazást a kormányok nem vették igénybe s a vámpolitikai szempontból szükségesnek mutatkozó tarifális intézkedéseket, legalább is a kötött forgalom fenntartása alatt, inkább az 1920 : IV. t.-c. 25. §-ában kapott felhatalmazás alapján eszközölték. Ezen utóbbi paragrafus ugyanis arra adott felhatalmazást a kormánynak, hogy az árukat a vámfelpénz fizetése szempontjából osztályozhassa. Ez alapon az áruk elébb négy, majd három, majd ismét négy kategóriába soroltattak, s a teljes aranyparitás csak a fényűzési, illetőleg a nemzetgazdasági szempontból nélkülözhető cikkekre alkalmaztatott, a közszükségleti cikkek s a nem vámmentes nyersanyagok azonban az aranyban megállapított vámoknak csak 4%-ával lettek megterhelve. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ez a rendszer csak átmenetileg alkalmazható, s hogy ez a vámtarifa, amely nem a magyar gazdasági élet számára készült, nem szolgálhat tartósan egy helyes gazdasági politika alapjául. Másrészt a törvénynek a vámeljárásra vonatkozó része is hézagos, sok tekintetben homályos és elavult volt. Mindezeknél fogva a forradalmi zavarok megszűnésével azonnal megkezdődtek a reformmunkálatok és pedig két irányban. Amint láttuk, ezideig csak egy vámtörvényünk volt, amely szabályozta a vámeljárás alaki és anyagi szabályait, s magában foglalta a vámtarifát is. A reformmunkálatok azonban ezt a két kérdést kettéválasztották. Az volt ugyanis a felfogás, hogy míg a vámeljárás szabályai maradandó jellegűek, addig a vámtarifa a gazdasági konjunktúra szerinti változásoknak van alávetve. Így jött létre azután a két törvény: a vámjog szabályozásáról szóló 1924 : XIX. t.-c. és a vámtarifáról szóló 1924 : XXI. t.-c. Az előbbit a pénzügyminisztérium vámosztálya, az utóbbit pedig a kereskedelemügyi minisztérium kereskedelempolitikai osztálya készítette elő a földmívelésügyi minisztérium bevonásával. Ha a kettőnek egymáshoz \aló viszonyát meg akarjuk jelölni, azt kell mondanunk, hogy az előbbi az utóbbi kedvéért van. A vámtarifában jelzett pénzügyi és nemzetgazdasági érdekek megvalósítása a cél, amelyet a vámigazgatás szervezete s az eljárás szabályozása van hivatva biztosítani. Miként röviden jeleztem, a vámtarifának kettős célja van: 1. pénzügyi, az államnak a nemzetközi áruforgalomból bevételt biztosítani; 2. gazdaságpolitikai, és pedig a hazai termelés védelme, illetve irányítása. A vámok pénzügyi jelentősége mindenki előtt ismeretes, havonta mintegy 200 milliárdot tesz ki a vámbevétel, ami különben ezidöszerint a szanálási kölcsön biztosítására zárolva van. Gazdaságpolitikai szempontból a vámtarifa jelzi azt, hogy a nemzet a termelés minő ágainak fejlődését kívánja kisebb vagy nagyobb védelemben íészesíteni a kívülről mutatkozó versennyel szemben, s egyúttal 1. sz. 39