Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Joggyakorlat. ségét vitató panaszt részben jogosnak kellett elismerni. Az okirat tartalma szerint a panaszos fivére nem a maga, hanem a panaszos által felajánlott házassági járadékot kívánta biztosí­tani, vagyis nem a 4.000 korona évi jövedelem felerészének a szolgálta­tására, hanem csak a panaszos által az álláshoz illő életmód javítására sajátjából fordítandó jövedelemnek dologi kezesként jelzáloggal való biz­tosítására kötelezte magát, az aján­dékozási és ingatlanátrnházási illeté­kek követelésének tehát alapja nincs. Az okiratnak a panaszos fivére által történt jelzáloglekötésröl szóló részé­ről azonban az illetékdíjjegyzék 54. tétele szerint a panaszos által vállalt kötelezettség értéke után II. fokozaté illeték jár. Ennek a kötelezettségnek az értéke a panaszos által az állás­hoz illő életmód javítására fordí­tandó évi 4.000 koronának a három­szoros összege, vagyis 12.000 korona. A katonai nősülési szabályzat szerint ugyanis az álláshoz illő életmód javí­tása végett szükséges jövedelem biz­tosítására szolgáló óvadékot nem a házasság időtartamára, vagy vala­melyik házastárs haláláig, hanem az óvadéknyujtási kötelezettség tarta­mára kell adni. Az óvadéknyujtási kötelezettség tartama az említett nősülési szabályzat 23. §-a szerint bizonytalan lévén, az évi járadék ér­tékének a megállapításánál az illeték­szabályok 85—87. §-ait, amelyekre az illctékdíjjegyzék 57. tételében hivatkozás történik, alkalmazni nem lehet, mert ezek csak arra az esetre rendelkeznek, ha a tőke haszonélvezete vagy az évi járadék életfogytig, vagy tíz évnél hosszabb vagy rövidebb, de meghatározott időre van kikötve. A katonai házassági járadéknak harma­dik személy által jelzáloggal való biz­tosításáról szóló okirat illetékének az értékalapját tehát a visszatérő szolgáltatások értékeléséről általános­ságban rendelkező 61. §-ának e) pontja szerint kell meghatározni, az ebben a pontban levő rendelkezés szerint pedig a bizonytalan időre kikötött szolgáltatásnak az évi szolgáltatás háromszoros összege az alapja. A 12.000 korona után járó II. fokozatú illeték összege az 1920: XXIV. tör­vény 1. §-a szerint 120 korona. (Közig, bíróság 14.855/1922. sz.) Törvénykezési 1914 : XL1II. t.-c. 3C. §. Ileték. ; 101. Ha az egyesség a kereseti töké­nek csak egy hányadára létesül, csak a hányadrészre eső illetéknek a fele követelhető. Indokok: A debreceni királyi tör­vényszéknek R. Endre által a pana­szos ellen 248.182 korona 30 fillérért indított perben 1919. évi P. 344/13. szám alatt létesült egyesség megkö­tésénél való közreműködéséért járó illetéket az állami kincstár a kereseti töke kirekekített egész összege után követeli. A panaszosnak az illeték le­szállítására irányuló igényét jogos­nak kellett elismerni és az illetéket az 1914 : XLIII. törvény 36. §-a má­sodik bekezdésében levő szabálynak az eset hasonlósága alapján való al­kalmazásával 165.000 korona 2"6 szá­zalékának a felerészében kellett meg­állapítani, mert az egyesség a kere­seti tőkének csak 165.000 koronányi részére nézve létesült. (Közig, bíró­ság 7.962/1924. sz.) 372 9. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom