Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Joggyakorlat. Házhaszonrészesedés. 1923: XXXII. t..c. 9. §. 79. A két lakrészből álló lakás után is kell fizetni a kincstári házhaszonrészesedést, ha azt valamely jogi személytől az alkalmazott természetbeni lakásként kapja. (Közig, bíróság 10.711/1924. sz.) Társulati adő. 1922 :XXIV. 3. §. 80. Városi hirdetövállalat adóköteles. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a megtámadott határozatban foglalt s e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert a székesfőváros tulajdonát képező közterületeknek akként való hasznosítása, hogy az ott közzétett, illetve onnan látható hirdetésekért díjakat szed, a székesfővárosnak a tulajdonjogban gyökerező magánjellegű vállalkozása, melyet a tanács pénzügyi és gazdasági osztályának a panaszirathoz becsatolt jelentéséből kitűnőleg is önálló üzemként üzleti alapon, a szerződéses alkalmazott áital kezel, s amelyet a bemutatott szabályrendelet szerint bérbe is adhat. A beszedett hirdetési díjak tehát nem közjogi természetűek, és így közszolgáltatásoknak nem is tekinthetők. (Közig, bíróság 3.626/1925. sz.) Társulati adó. 1922 : XXIV. 3. §. 81. Községi zöldségárusító üzem társulati adó alá esik. Indokok: A vita tárgyát kizárólag az adókötelezettség megállapítása képezi. A panaszos által igényelt adómentességet megállapítani nem lehetett, mert igaz ugyan, hogy az általános kereseti adóról szóló 1922 : XXIII. t.-c. 3. §-ának 9. pontja a törvényhatósági, városi és községi üzemeket az általános kereseti adó alól mentesíti, ámde a törvényalkotás sorrendjében ezután következő 1922. XXIV. t.-c. 1. §. (1) bekezdésének 4. pontja szerint az állam, a törvényhatóságok és a városok (községek) vállalatai társulati adót tartoznak fizetni, és pedig — amint a vonatkozó törvényjavaslat indokolásából kitűnik — azok a vállalatai, amelyek más hasonló vállalatoknak versenyvállalatai. A székesfőváros hatósági zöldségüzeme kétségen kívül ilyen vállalat, melynek üzemben tartása a szorosan vett közigazgatási feladatok körébe nem tartozik s nincs is említve az utóbb hivatkozott törvénycikk 3. §. 4. pontjában tüzetesen felsorolt állandóan adómentes városi és községi vállalatok között; ezért jogosan vonták társulati adó alá. A fellebbezésben és a panasziratban arra is hivatkozik a panaszos, hogy a szóban levő vállalat nemcsak a közfogyasztás céljaira, hanem a székesfőváros közegészségügyi és népjóléti intézményei házi szükségleteinek kielégítésére is fordítja árucikkeit, s hogy ezeknek az intézményeinek átadott árucikkek beszerzési és eladási ára között mutatkozó különbözet jövedelemnek nem tekinthető, mert az eladó és vevő egy és ugyanaz a jogi személy: Budapest székesfőváros közönsége, tehát szerinte ez az elszámolási különbözet nem vonható adó alá. A panaszosnak ezt az álláspontját sem fogadhatta el a bíróság, mert az 1922 : XXIV. t.-c. 1. §. (l) bekezdésének 4. pontja szerint az adóalany maga a vállalat, tehát nem a székesfőváros közönsége, s így adóztatás szempontjából nem azonos jogi személy a székesfőváros egyéb intézményeivel, ennélfogva az ezeknek nyereséggel elárusított gyártmányaiból származó bevételei törvényes rendelkezés hiányában a társulati adó alól el nem vonhatók. (Közig, bíróság 3.624/1925.) Társulati adő. 1922 : XXIV. t.-c. 3. §. 82. Községi kenyérgyárat a törvény nem sorolta az adómentes községi vállalatok közé, tehát azt az állandó adómentesség meg nem illetheti és közömbös az, hogy a gyár közjótékonysági célt is szolgál. Indokok: Az 1922 : XXIV. t.-c. 3. §-ának 4. pontja egyenkint felsorolja azokat a törvényhatósági és községi (városi) vállalatokat, amelyek a társulati adó alól állandóan mentesek. A községi kenyérgyár az adómentes vállalatok között felsorolva nincsen. A panaszban említett az a körülmény tehát, hogy a gyárban csak a hatósági lisztellátásban részesülők részére készítenek kenyeret, az adó366 9. sz.